Földrengések rázták meg Koreát, egy híd beszakadt, sok a halott. Az állam pénzzel segíti ki a gyászolókat. Egy hullaházban dolgozó férfi egy középkorú házaspárnak megmutatja a lányukat, és aztán elkezdi kitölteni az igazolást, amivel azok felvehetik a pénzt, de nem fejezi be, valami szöget üt a fejébe: a lány nagyon hasonlít saját lányára, akit évek óta nem látott... A házaspár és a férfi civakodni kezdenek a holttesten, és már nem is tudják, hogy minek örülnének jobban: ha kiderülne, hogy nem az övék a halott rokon, vagy ha megkapnák érte a pénzt. Azonosítójegyeket keresnek a holttesten, és az egyikük fotóján találnak is egy nagy anyajegyet a lány lábán, a holttestnek azonban hiányzik a jobb lába... Az alkoholista hullaőr azután előszed egy zacskónyi dobozos sört, és inni kezd a házaspárral és azok ügyvédjével. Aztán beállít egy nő, aki nagyon hasonlít az elhunytra...

A film történetében eredeti, cselekményében kissé erőltetett, de nagyon hatásosan előadott, karaktereiben jól eltalált, rendezésében pedig tökéletesen brilliáns - azaz hozza azokat a stílusjegyeket, amelyek Park Chan-Wook újabb filmjeire (Sympathy for Lady/Mr Vengeance, Oldboy - amiket láttam).