Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreIncident at Blood Pass (Machibuse) (1970)
Rendező: Hiroshi Inagaki
Főszereplők: Mifune Toshiro; Katsu Shintaro; Ishihara Yujiro; Nakamura Kinnosuke
(1970, színes, 118 perc)
Yojimbo egy olyan megbízatást vállal el, amelynek az elején azt sem tudja, hogy hová kell mennie és mi lesz a feladata! Egy Isten háta mögötti hágó fogadójában iszogat és vár, hogy végre történjen valami. Van néhány lézengő alak, köztük egy menekülő bűnöző, egy rendőr, egy yakuza, no meg a már eleve ott lakók. Yojimbo gyanítja, valaki nem az, akinek mutatja magát. Jó lesz rájönnie, ki az, mert néhány valóban veszélyes alak is feltűnik a színen. Kinek szól a csapda és ki állította? És miért? Mindenképp ki kell deríteni, mert a tanúk ugye fölöslegesek...
Ez volt az utolsó film a Yojimbo karakterrel. A Toho az akkori japán filmgyártás 4 jelentős színészét nyerte meg a forgatásra. Mifune Toshiro, mint mindig, biztosan hozza a figurát. Yojimbója harsány, tiszteletlen, szakébarát, éleseszű és halálos. Katsu Shintaro, a kirúgott orvos szerepében méltó társa. Ahol megjelenik felforrósodik a hangulat, kiszámíthatatlanná válik a légkör. Nakamura Kinnosuke a megszállott és elvakult rendőrként az európai ízlésnek kissé túljátszotta a szerepét. Bár valószínűleg a bürokratikus szamuráj társadalomban léteztek ilyen "ki az úr, ha én nem" típusú hivatalnokok. Méltó ellenpontja Ishihara Yujiro, aki bemutatja, egyetlen botlás miatt hogyan mehetett tönkre egy ember élete, ha túl mereven értelmezték a törvényeket.
A történet első fele lassú felvezetésű, bár gyakran történnek benne olyan apróságok, amelyeknek a későbbiek során szerepük lesz a történet formálásában. Mai szemmel nézve kissé elnyújtották a felvezetést, amikorra minden összeáll a hegyi fogadóban. Onnantól fogva viszont igazi thriller-szerű, feszült légkör uralkodik. Gyakran fordul a kocka, nem tudni ki-kivel van és mi a célja, vagy az egész helyzet miről is szól. Csak annyi bizonyos, kevés túlélő lesz. A leszámolás jelenetben Katsu mester hatalmas vívóparádét mutat be. Nem csoda, végre nyitott szemmel harcolhat, nem úgy mint a Zatoichi filmekben. Van néhány igazi specialitás is a filmben. Yojimbo itt először habozik, tétovázik, sőt visszaretten, ha a személyes érzelmek kerülnek szóba. Mindenképpen új vonásai ezek a karakternek. A másik igazi ritkaság a Kawanakajima Jindaiko dobzenekar sajnálatosan rövid, ám úgy is pazar bemutatója. Igazi kultúrcsemege. A film Mifune saját produkciójában készült el. A mester nem volt igazán szerencsés a saját vállalkozásával, sosem kapta meg azt az elismerést producerként, amely színészként kijutott neki. A Yojimbo karaktert a nyugati közönség mindig többre tartotta, mint a japánok. Talán túl harsány volt az ottani ízlésnek. Az, hogy a tekintélyt semmibe veszi, valószínűleg szintén kevéssé volt megnyerő a szigetországban.
Ez a film volt Hiroshi Inagaki hattyúdala. Méltó egy életmű lezárásához. Többé nem kapott rendezési lehetőséget, pedig a film korántsem azt mutatja, hogy kiégett volna. Érződik rajta a nyugatias történetvezetés, a kor hasonló hollywoodi produkcióira emlékeztet, de ezúttal jó értelemben használva a jelzőt. Ugyanis profi az egész felépítés és a kivitel. Pont a fentiek tették/ teszik lehetővé, hogy Japánon kívül nagyobb a sikere, mint odahaza. Az Internet kommentárokban ilyenkor írják, hogy "recommended." Szerintem is az.
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.