Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreWu Yen (Chung mo yim) (2001)
iMDB
Talán kiderül a fenti kis összefoglalóból, hogy ez a film egy kicsit wuxia, viszont nagyon vígjáték és nagyon mese. Mesének jó is, sajnos azonban vígjátéknak szerintem túlzottan is fárasztó, helyenként erőltetett, pedig az alapötlete és helyenként a kivitelezése is jó. Remek ötlet benne például a háborúk meseszerű bemutatása, amiket egyfajta bábjátékként mutatnak be (ugyanúgy, mint a film legelején a bevezetőt a történetbe), ami alatt hangulatos zene szól (természetesen a címszereplő Sammi Cheng előadásában). Egyben ez a rész a film egyik gyengéje is, mert mindez tényleg hangulatos, meg kicsit “művészi” jelleget ad neki, de egy wuxia filmnek pont a harcok bemutatása lenne az egyik erőssége, fő vonzereje, így viszont ettől elesik a néző. További összetevők is rontják az összképet, ezek közül az a legzavaróbb, hogy a férfi főszerepet, Emperor Qi-t az azóta sajnos elhunyt Anita Mui alakítja. A színésznő ugyan jól játsza az egyébként rettenetesen idegesítő figura szerepét, személy szerint semmi kifogásom ellene és valószínűleg az ő szerepeltetésével is a vígjáték abszurd jellegét akarták kihangsúlyozni, de egyszerűen nem értem, hogy egy férfi szerepre miért kellett nőt alkalmazni. Így olyan “más” hangulata lett a filmnek... Ezen kívül mindenképp meg kell említeni ismételten, hogy a film humora meglehetősen fárasztó. A készítők minden kétséget kizáróan Wong Jing filmjeinek poénjait próbálták lekopírozni, azonban mindez nem igazán sikerült. Talán jobb lett volna leszerződtetni őt a forgatókönyv megírására, mert igaz ugyan, hogy Jing humorának megítélése finoman szólva is vitákra adhat okot, de ebből a sztoriból megítélésem szerint többet tudott volna kihozni. Csak egy példa: van egy jó hosszú jelenet, ahol a modernkori olimpiákat parodizálják ki amúgy Wong Jing módra, de végig érezhető az “izzadtságszag” rajta, bár ez az egész történetre is igaz.
A filmet Hongkong Wong Jing mellett talán a másik legellentmondásosabb rendezője, Johnnie To rendezte, szokás szerint Ka-Fai Wai segítségével. To életművéből leginkább a triádos filmjei emlékezetesek, pedig a vígjátékok terén is tett le az asztalra már 1-2 jobban sikerült darabot, többek között a Needing You-t és a Love on a diet-ot is. Mint fentebb olvasható, ez a film véleményem szerint nem kimondottan tartozik közéjük, pedig To-tól megszokottan a “külsőségek” terén ezúttal is minden rendben van, hiszen sem a szereposztásra, sem a szegényes látványvilágra, sem a rendezésre nem lehet panasz. A 2001-es HKFA-n a legjobb művészeti rendezés díját nyerte el a film, gyaníthatóan a már említett “bábozós” jelenetek miatt. Johnnie To egyik kedvence, a címszerepet alakító Sammi Cheng ezért a filmért is jelölve lett a Legjobb Színésznő díjára ebben az évben, de végül “csak” a Hongkongi Filmkritikusoktól kapta meg érte a díjat. Sammi egyébként valóban remekül játszik a filmben, bár továbbra sem derült ki számomra, hogy egy igazi wuxia filmben mennyire lenne hiteles, mert akciójelenete alig van, szinte mindig csak cipeli a kardot… Rajta és Anita Mui-n kívül a harmadik főszerepet, a démont Cecilia Cheung személyesíti meg, aki nagyon is jól játsza a szerepét, mert az a cél, hogy minél idegesítőbb, irritálóbb, utálatos legyen és ez tökéletesen sikerül is neki. Kisebb szerepekben pedig olyan ismert arcok tűnnek fel a szereplők között, mint Lam Suet (ő volt a “dagadt” az Exiled -ben), Shiu Hung Hui, vagy éppen Wong Jing papája, Tian-lin Wang.
A film tehát csakúgy, mint Johnnie To legtöbb filmje, igencsak ellentmondásosan megítélhető, véleményem szerint erőteljesen hangulatfilm. Vannak, akik imádják (iMDB-n érdemes a kommenteket olvasgatni), de ha nem megfelelő hangulatban ül le elé a néző, vagy mást vár, mint amit kap (ez én voltam), akkor nem biztos, hogy jó véleménnyel lesz róla. A hangulatos “bábjáték” részek és a nagyszerű szereposztás miatt azért a vállalkozó kedvűek (és a meserajongók) számára mindenképpen megér egy megnézést.
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.