Elég furcsa karriert futott be eddig Cheol-hie Park (Face) új filmje, a No Mercy for the Rude (Tahóknak nincs kegyelem). Az augusztusi első vetítések csúfos kudarccal zárultak, s már azt lehetett hinni, hogy a film bukni fog, de nem így lett. Egyre több ember ment be a mozikba megnézni, és a fesztiválok is programjukra tűzték – pótlólag.

Killa egy belül és kívül nagyon cool, ám néha kicsit ügyefogyott végrehajtó, aki mellékesen néma. Munkáját gyakorlatilag azért űzi, hogy pénzt gyűjtsön össze műtétjére. Emellett szereti a bikaviadalokat és csak késsel öl.

She egy rámenős lányka, aki szépen ráakaszkodik hősünkre, ki ettől annyira nincs elragadtatva. Melléjük szegődik még egy árva gyerek, aki szintén némi kényszerrel szeretné bérgyilkosunkat apjává tenni, és így kész is a család.

Persze, ahogy azt mindnyájan tudjuk, mindig van némi probléma az utolsó klienssel.

Mint ahogy az mostanában lenni szokott a koreai filmeknél, itt is erős ráhatásokat fedezhetünk fel korábbi, sikeres alkotások felől. A hűvös, magányos és csöndes bérgyilkos figurája egyértelműen a Bittersweet Life-ra hajaz, de említhetném akár a szintén ez évben megjelent A Dirty Carnival-t is. Emellett valahogy néha a Sympathy for Lady Vengeance jutott eszembe, miközben néztem, egy-egy momentum erejéig. És itt van a kutya elásva, amiért nagyon mérges tudok lenni a koreai filmekre. A nyilvánvaló hasonlóságok ellenére ez a film mégsem lopás, nem egyszerűen és gyorsan akarnak lehúzni még egy bőrt ugyanarról a témáról. Az ipari gépezet látszik mögötte, de az igényes munkára törekvés is. És ez az agyamra megy. Nem lehet egyszerűen lehúzni a filmet, mert hiába láttam már azt a karaktert, csak a sablon ugyanaz, a tartalom teljesen más, és ez az új tartalom igenis jó. Ugyanez van a külsőségekkel. A lány kabátja, az utca az egyik jelenetben, a keringő, ami a film alatt megy, mind elég erősen Chan-wook Park-os, de megint nem annyira erősen, hogy bántó legyen. Végeredményben nem lehet, hogy a felébredt, de nem túl nagy hagyományokkal rendelkező koreai mozi csak olyan stílusokat akar kreálni, mint Hongkong, vagy Japán?

De nem ezektől lett a No Mercy… sikeres. Számomra a film nagy erénye az a keserédes hangulat, ami a drámai részek és a fekete humor kapcsolatából ered. Néhol bohóckodás az egész, máshol pedig bizony zsebkendő után nyúl az érzékenyebb ember, és ez azért nagy fegyvertény, mert egyik sem megy a másik rovására. Minden poén ül.

Végül pedig, ha megnézzük azokat a bizonyos „tahókat”, azaz Killa áldozatait, akkor bizony nagyon kedves, kis elrejtett kritikát kapunk világunkról és társadalmunkról.

imdb

Előzetes: