Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreYou Shoot I Shoot (2001)
A hong-kongi és koreai vígjátékok tapasztalatom szerint sokszor nagyon csapongóak, ötletszerűen kavargó cselekményűek szoktak lenni. Ezek valamennyire a You Shoot I Shoot-ra is igazak, ám jelen esetben ez nem válik hátrányára a filmnek, ugyanis tökéletesen passzol az erősen a Guy Ritchie filmekre (A ravasz, az agy... és főként a Blöff) emlékeztető stílus: a gyakran klippszerű vágástechnika, a felpörgetett tempó, az abszurd, fekete humorral teli jelenetek és a minél furcsábbnak, különösebbnek beállított szereplők.
Oké, de miről szól a film? És van benne fiatal japán pornószínésznő meg Alain Deloin?
A történet egy visszafogott, hidegvérű, Alain Deloin-t példaképének tartó bérgyilkosról szól, aki a hong-kongi gazdasági hullámvölgyet a saját bőrén érzi: nincs elég megrendelés. Kénytelen emiatt olyan melókat is elvállalni, amit amúgy elutasítana, például kamerára kell vennie az egyik célpont likvidálását. (Az ügyfél egyébként egy laza erkölcsű hölgy, aki részegen lefeküdt egy fickóval, aki felvette az egészet és eladta egy pornófilmeket készítő és forgalmazó fickónak. De nem is ez a fő baj, hanem az, hogy mindenki azt mondja a film megnézése után, hogy ő olyan az ágyban, mint egy döglött hal - és emiatt már bosszút érdemel a két fickó, aki ezt művelte vele... Ilyesmi stílusú finom humora van a filmnek.) Bár "hősünk" megtanulja kevesebb mint négy másodperc alatt összerakni a videokamerát, pisztolyként előrántani azt és így tovább (a film egyik legviccesebb jelenete), a végeredmény elég gyenge lesz, alig látni valamit a felvételen a gyilkolásból. Az elégedetlen ügyfél még egy hasonló megbízást ad neki, a bérgyilkos pedig ezúttal biztosra megy: félig erőszakkal és zsarolással, félig rábeszéléssel beszervez maga mellé egy szerencsétlen srácot operatőrnek, aki mindig is filmet szeretett volna rendezni (az ő példaképe Martin Scorcese). A srác egyetlen feltétele az, hogy teljes joga legyen a jelenetek megrendezésére. Meg is csinálják az első munkát, ami nagyon tetszik a megbízónak, ők pedig híresek lesznek, csőstül jön a meló. Innentől kezdve azonban egyre több körültekintést igényelnek a munkák, hiszen nem elég lefilmezni a célpont lelövését, fontos a jó megvilágítás, az izgalmas kameranézetek és így tovább... És most már érthető az is, hogy a film címe mire utal: "shoot" mint lőni és mint forgatni.
Hogy a film ne érjen véget egy óra után, hőseinknek problémái akadnak: egyrészt ott van a konkurens bérgyilkos, aki a kamerás szolgáltatást gyilkolás-kuponok alkalmazásával szeretné legyőzni (az ő jelmondatuk: "Öljön többet, spóroljon pénzt!"), másrészt megrendelést kapnak egy igazi keményfiú megölésére is, aki a maffiának van útban, és ez a meló a körülmények miatt csak még nehezebb lesz. A rendező srác közben titkos imádottját, egy japán "színésznőt" próbálja kimenteni a pornóipar húsdarálójából, a bérgyilkos egy Alain Deloin-poszterrel beszélget és próbál megfelelni példaképének, miközben az anyósa egy szívesség-melót próbál kizsarolni belőle ("... különben is, mibe kerül néhány töltény?..."), az apósa pedig az anyósát öletné meg vele, hogy végre ne kelljen titkolnia a barátnőjét...
A Guy Ritchie-től átvett, felpörgetve és extravagánsan előadott, de érzelmileg a fekete humorhoz illően hidegen fogalmazott klipes-popos stílus remekül illik az érdekes és sok rejtett szurkával ellátott történethez, a színészekre pedig szintén nem lehet panasz. Könnyű szórakozás, de néhány jelenet még eszetekbe fog jutni belőle a megnézése után jóval később is.
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.