Jingle Ma filmjei ugyan eléggé vegyes színvonalúak szoktak lenni, de el kell ismerni, hogy nem egy tehetségtelen rendező és ez a filmje egy remek példa minderre. Fogott egy kissé az amerikai filmekre emlékeztető forgatókönyvet (a mindenki átver mindenkit “sablonját” előszeretettel használják arrafelé) és valószínűleg jókora költségvetésből gazdálkodhatott, ugyanis a végeredmény egy látványos, pörgős tempójú akciófilm lett. A történetre igaz a megszokott közhely, azaz, hogy akciófilmhez “méltóan” jókora hülyeség, főleg a CIA-s rész, de sebaj, egy ilyen filmet úgysem a magvas mondanivaló miatt néz meg az ember. Ami már a legelején feltűnik, hogy igen gyors a tempó és ez néhány jelentéktelen zökkenőtől eltekintve így is marad. A film java része remekül megkomponált, ötletes, bár egyáltalán nem realisztikus akciójelenetekből áll össze, amiknek klipszerűségét az alattuk hallható zene is fokozza. Az akciókoreográfusok (és a színészek, valamint a kaszkadőrök) remek munkát végeztek ezen a téren, nem véletlen, hogy a filmet több kategóriában is díjra jelölték a 2001-es HKFA-n, bár végül sem a legjobb akciókoreográfia, sem a legjobb “film editing” díjat nem kapta meg. Az “amerikaias” hatás nem csak a fent már említett átverések miatt van jelen, hanem a sok-sok autós üldözés és a film vége felé látható motorcsónakos hajsza okán is. Mintha csak egy James Bond filmet nézne az ember és ezt az érzést csak fokozza a Tony Leung Chiu-wai által játszott Lin karaktere, aki egyfajta kínai szuperügynökként munkálkodik. Mielőtt azonban húzni kezdené a száját a mezei ázsiafilm rajongó, hogy hát ez a film így gagyi, le kell szögezni, hogy mindez egyáltalán nem zavaró, sőt! Az üldözéseket megszakító kung fu jelenetek pedig tovább emelik a színvonalat, véleményem szerint még Jackie Chan kaszkadőrcsapata is megirigyelhetné némelyiket. Nagyon tetszett az a rész, ahogy a “belsőépítész” az egyik sokszoros túlerő elleni harc során úgy rángatja Macy-t végig, hogy pont elkerülje az éppen rátámadó ellenséget, valamint az, hogy a harcok szinte mindegyikébe “beleintegrálták” a Jackie Chan filmjeiből már ismerős komikus jeleneteket.


A film java részét kitevő akció mellett kellemes színfolt és nagyszerű humorforrás az, ahogy a kis szerepeket kapó japán színésznők (Endou Kumiko, Shibasaki Kou, stb.) beszélnek kantoniul (nagyon kawaii!), illetve ahogy Tony Leung beszél elképesztő akcentussal japánul. A Macy-t alakító Kelly Chen esetében ilyen probléma nincs, ő egyébként is remekül beszéli a nyelvet, míg a harmadik főszereplő, Yung, azaz Ekin Cheng karaktere a japán részeknél csak bután pislog. A főgonoszok egyikét, azaz a “bújkáló” férjet a hongkongi filmek “állandó” főgonosza, Nakamura Touru alakítja, akárcsak a Gen-X Cops-ban. A sztárok közül egy kis szerepben pedig Cecilia Cheung is feltűnik, Lin csapatának egyik japán lánykáját alakítja.


A Tokyo Raiders tehát egy jól, igényesen összerakott akciófilm, melybe jól eltalált poénokat is belefűztek, azonban a sztorija nem túl eredeti. Mindezzel együtt kellemes szórakozást nyújthat a hongkongi filmek rajongóinak, egyben talán a kissé amerikaias sztori miatt belépőként is jól szolgálhat az ázsiai film világába.