Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreA halál jele - Memories of Murder (2003)
| 
Egy sorozatgyilkos utáni nyomozásról szóló thrillerből nagyon sok készült, kiforrott módszerek vannak rá, hogy hogyan lehet olyan filmet készíteni, amik az ilyen thrillerek tipikus elemeit kötelességből és rutinból hozzák, a néző azt kapja, amit elvárt (és amit legutóbb...). A film végi csavart sem meri a legtöbb hasonlóan elkészített darab elkerülni, és sokszor beleerőltet valamit akkor is, amikor az igazából nem indokolt.
A Memories of Murder egy ilyen film. A történet magja egyszerű: egy koreai vidéki kisvárosban sorozatgyilkosságok történnek, az áldozatok szokás szerint fiatal nők (látszik, hogy a thrillereket alapvetően férfiaknak készítik... bár lehet, hogy a nőknek meg így ijesztőbb). A helyi rendőrök mellé Szöulból egy városi nyomozó érkezik, akinek erősen eltérő módszerei vannak, mint helyi kollégáinak, ezért természetesen állandó súrlódások vannak köztük, de mégis lassan megtanulnak egymástól egyet s mást.
Eddig nem sok új elemet találunk, ezek mind megszokott elemek. De a lista itt véget is ér, és minden más a filmben egészen egyedi, és ami a legjellemzőbb az ázsiaiakra: sok olyan dolog is került a filmbe, ami egyáltalán nem szokványos eleme egy thrillernek. Egészen drámai részek, humoros jelenetek (de ez nem könnyed humor, hanem kicsit szomorkás-fájdalmas érett humor), és persze a hétköznapi élet apróságai, az emberek közti kapcsolatok, lelki történések megcsillanásai...
Az is érdekes, hogy a rendőri erőszak mindennapos, a kihallgatószoba egy pincehelység, ahol veréssel veszik rá a gyanúsítottakat a beismerő vallomásra. Az egyik főszereplő, aki helyi rendőr, különösen bunkón viselkedik mindenkivel, erőszakos, és úgy érzi, hogy jó a munkájában, és szereti is azt. Mindenekfelett bízik abban, hogy jó emberismerő, és bárkinek az arcába és a szemébe nézve meg tudja mondani, hogy bűnös-e. A másik főszereplő, a városból érkező nyomozó szörnyülködve figyeli a helyi módszereket, ő sokkal tapasztaltabb, gyorsabban forog az esze, és mindenek felett megbízik a leírt dokumentumok igazságában. Eleinte nagyon utálják egymást, néhányszor egymásnak is esnek. De a gyilkosságok nem állnak meg, a sajtó egyre követelőzőbb, ráadásul a gyanúsítottak ellen, akiket a nyomozás során elkapnak, nem tudnak erős bizonyítékokat felhozni, és a rendőri erőszak elleni tiltakozás egyre nagyobb ereje miatt a hagyományos módszereket is kerülni kell...
A film arra is rámutat, hogy mennyire nehéz munka a nyomozás. Itt nem csak arra kellenek a nyomok, hogy elteljen a film játékideje, és a végén elkapják a rosszfiút: itt minden egyes apró nyom vagy ötlet egy kapaszkodó, és a néző a rendőrökkel és a nyomozóval együtt küzd, hogy előrébb jusson. A film kíméletlenül bemutat minden nehézséget, minden holtvágányt: figyelemmel kísérhetjük, amint újabb és újabb ötletek merülnek fel, és azt is, hogy amikor újra és újra elindulnak egy új szálon, hogyan jutnak zsákutcába. Mert erről szól a nyomozás... és nem számítanak a kudarcok, mert elég egyszer célhoz érni. Csakhogy a gyilkos addig sem pihen...
A film vége abszolút nem egy szokványos pszihothrillerhez illő. Ne számítsatok csavarra vagy akciódús csúcspontra. A Memories of Murder hű marad önmagához, és logikusan fejezi be a történetet. Ez egészen biztosan nem egy egyszer nézhető film! A karakterek összetettek és eredetiek, a színészek kitűnően játszanak, a hangulat pedig nagyon jól elkapott. Igazi mestermű!
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.
Legújabb hozzászólások
-
Il Mare (2000)
| jan. 14. 18:50Erzsébet, kedves, itt is fent van Kezdőlap-->magy ar feliratok-->ker esesés-->beütöd a mezőbe a címet és kidobja. -
Il Mare (2000)
| jan. 8. 16:35A Feliratok.info oldalon kettő is található. Google a barátod...
-
Il Mare (2000)
| jan. 8. 8:39Szeretném a filmet megnézni, de nem találok magyar feliratot. Nem készült? -
Taira no Kiyomori (1992)
| okt. 23. 17:04@eroberter: Az Opensubtitle-en találhatod meg "oldmeesee"-t, ennél a filmcímnél. Ő fordította. Talán tud segíteni. -
Taira no Kiyomori (1992)
| okt. 22. 19:45Helló A fil iránt nagyon felkeltettétek az érdeklődésemet, de két éve sehol nem találom, csak az ezerrészes sorozatot, ezt viszont nem
Hozzászólások
legközelebb figyelni fogok! itt csak utána kapcsoltam, és rémülten láttam, hogy nincs "edit" ^^"
Azt is hozzá kell tenni, hogy a film megtörtént eseményeken alapul, állítólag még a szellemi fogyatékos srác halála is hasonlóan történt, így a szokatlan csavarokat itt az élet is produkálta, nem csak a forgatókönyv írók. A sorozatgyilkos 1986 és 1991 között 10 nőt gyilkolt meg hasonló módszerrel, és sosem kapták el. Mivel elvileg a gyilkosság büntethetőségén ek elévülési ideje 15 év Dél-Kóreában, úgy néz ki, már nem is kaphatják.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.