IMDb

Ebben a filmben minden benne van, amit szeretni lehet - más filmekben. Minden benne van, csak eredetiség nem. Csak a nagyobb hatású elődök: Mad Max, Versus, Naruto.

„A nukleáris háború utáni földön…” - kezdhetnénk a történetet, de nem kezdhetjük, mert az alkotók nem fordítottak túl sok, illetve gyakorlatilag semmi energiát arra, hogy a film igen bizarr világát magyarázzák. Képzeljük el a Mad Maxet Japánban és már láthatjuk is magunk előtt az egészet: katanák, pisztolyok, katana-pisztolyok, lerobbant motorok, autók, és aknavető. Igen, heavy metál, szögecselt aknavető. Ebben a világban létezik egy koporsó, mely minden kívánságodat teljesíti, így persze mindenki birtokolni akarja. Az egyetlen bibi, hogy ezt a láncokkal lezárt ládát egy szerzetesrend védi évszázadok óta. Persze egyszer csak jön egy ember, aki elég erős ahhoz, hogy megszerezze, s ezek után a világ minden szerencsevadásza a nyomába ered.

Aki azt mondta, hogy ez egy kaszabolós film, annak teljes mértékben igaza volt. Ez egy teljes mértékben agyatlan kaszabolós film. A rendező, a Versus koreográfusa, Yuji Shimomura, egyértelműen nem is törekedett művészi mélységekre, illetve a szereplők is agyatlan kardharcosok. Ellenben, aki szereti a Versust, de még inkább a fighting animékat, annak ez a film van kitalálva. Látványvilágában, stílusában szerintem a legjobb élőszereplős film. Minden benne van, amit a Dragon Ball-ban, a Narutoban, az X-ben és még tucatnyi hasonló animéban szerettünk. Cool kinézetű, ultraerős karakterek, akik szép lassan egyesével megküzdenek egymással. Feléledő, bolygópusztító energia, Istennők, miszticizmus, harc a világ fennmaradásáért, az elszabaduló energiától a földről felemelkedő kavicsok, és persze rengeteg, rengeteg zúzós fight, természetesen zakatoló hardcore, vagy elektronikus kísérettel. Itt érdemes megjegyezni, hogy a soundtracket a Dir en gray követte el.

Ezek után azt kéne mondanom, hogy mindenki tartsa magát távol ettől a filmtől, de nem teszem. A sok összelopott elemet egységes stílusba keverték, a szintén lopott motívumok jó helyen vannak elcsepegtetve, a harcokat amúgy „kitamurásan” nem veszik komolyan, kapunk egy-két debil, de kellemes poént. Az akciók egyre többet és többet mutatnak, egyre látványosabbak és nagyon ütnek. Nem is akartak szerintem mást. Az elmúlt egy-két évben kijött japán fantasyk, mint az Ashura vagy a Shinobi, de mondhatnám a koreai Shadowless Swordot, valahogy nem ütnek ennyire. Izzadságszagúak, komolykodnak, de nem mutatnak fel több értéket, mint a Death Trance, akcióban pedig messze alább maradnak. A filmben egyébként játszik Steven Seagal Japánban született fia is, aki zgyan nem játszik túl nagyot, de az apját még így is magasan veri. Ez a mozi nem képvisel értékeket, de kikapcsolódásnak kiváló, és inkább ezt nézném a magyar mozikban, mint az X-men 3-t.