belépés∆
2024. március 29. péntek 10:18, Auguszta napja van.

Exodus

Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...

Read more

Welcome to The Quiet Room

A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...

Read more

Citizen Dog

Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...

Read more

Nameless Gangster

A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...

Read more

The Sword of Doom

Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...

Read more

Mizoguchi Kenji (1898-1956) - 2. rész

A vízesés varázsa 

Tolsztoj Feltámadásának stílusában alkotta meg a rendező A vízesés varázsa (1933) című filmjét, mely Izumi Kyoka múlt századi darabján alapult. Taki no Shiraito játssza azt az akrobatát, aki egy vízi számáról híres vándor cirkusz ünnepelt sztárjaként érkezik meg egy csendes kisvárosba. Itt találkozik egy tekintélyét vesztett szamuráj család ifjú sarjával, akibe pillanatok alatt beleszeret. Bár munkája miatt nem lehetnek együtt, még távollétében is megpróbál a fiúnak segíteni, hogy az elvégezhesse a jogi egyetemet Tokióban. Ebbéli igyekezetében kénytelen uzsoráshoz fordulni, mikor azonban kiderül, hogy képtelen kifizetni adósságait, a hitelező megpróbál visszaélni a helyzettel. Dulakodni kezdenek, a lány védekezés közben elájul, s az uzsorás hullája mellett ébred. Először kizsebeli a férfit, majd a lopott pénzzel szerelméhez siet, akit viszont nem talált otthon. Csak hosszas bujkálás után adja fel magát, s a segítségével bíróvá lett fiú mondja ki felette a halálos ítéletet, hogy aztán önként kövesse őt a halálba első találkozásuk színhelyén, a hajnali ködbe vesző hídon. Ezen az utolsó lírai képen is látszik, hogy A vízesés varázsa a szenvedélyek filmje. Mizoguchi nagyon hitelesen mutatja be, hogy a korabeli Japánban milyen sorsfordító szerepet játszottak a nők a férfiak életében, emellett viszont hű tud maradni választott stílusához. Filmjében rendkívül pontosan érzékelteti a hétköznapi valóság degradáló hatását is. A szamuráj-utód felemelkedése csak a női önfeláldozás révén képzelhető el, s csak ezáltal válik lehetségessé a korábban sofőrként dolgozó fiúnak, nem egyszerűen egy jobb állás megszerzése, hanem azáltal a (köz)megbecsülés kivívása. Egyértelmű utalás ez arra, hogy a megmerevedett társadalmi keretek közül való kitörés, így az elismerés kivívása mind egzisztenciálisan, mind emberileg, hihetetlen áldozatokat követel, s még ezek sem biztosítják a sikert. Az ember gyakran kénytelen maga körül elpusztítani mindent, ahogy azt a fiú által kirótt ítélet is bizonyítja, s ekkor megkérdőjeleződik a döntés helyessége. A nők számára a helyzet még reménytelenebb, hiszen őket a társadalom mindenképpen megbünteti, ha csak egyáltalán megpróbálnak szembeszegülni a kijelölt helyük által meghatározott szokásokkal. A náluk megjelenő lázadó szellem végképp nem tolerálható a japán hagyományok törvényei szerint.

 

Mizoguchi stílusa a ’30-as évek második felében érlelődik ki teljesen, mint azt két szintén egy évben született filmje, az Oszakai elégia (1936) és A gioni nővérek igazolja. Ezek a művek hasonlóan kulcsfontosságú szerepet töltenek be munkásságában, mint az Egyetlen fiú Ozuéban, s mindkettő a rövidéletű Dai-ichi-eiga (1934-1936) stúdió produkciója, ami a Shochiku leányvállalata volt. Bár a gyártó cég tönkrement, a filmek sikeresek lettek, s beválasztották őket az év tíz legjobb japán alkotása közé.

Oszakai elégia 

Az Oszakai elégiában most egy gyógyszercégnél dolgozó telefonos-lány áll a cselekmény központjában. Mivel részeges apját, aki sikkasztással próbálta előteremteni a pénzt az italra, börtön fenyegeti, ezt kihasználva a cég tulajdonosa tisztességtelen ajánlatot tesz neki. Tanácsot kér ugyan fiatal kollégájától, de az nem reagál, így enged főnöke határozott közeledésének, s egy vad családi veszekedés után annak kitartottja lesz. Kapcsolatuk nem hosszú életű, mivel a feleség igen korán észreveszi találkáikat. A férfi ekkor, hogy lecsillapítsa asszonyát, még állásából is elbocsátja a lányt. Volt fiatal munkatársa végre elhatározza magát, s megkéri a kezét, ám most a lánynak öccse taníttatására kell pénzt szereznie, így kénytelen elszegődni egy gésaházba, az esküvőt pedig addig halogatni, míg a megfelelő összeget sikerül összegyűjtenie. Azonban nem tud hazudni kedvesének, s már mindent bevallana, mikor lelepleződik – egy kliense pénzét, vagy annak ellenszolgáltatását követelve nyakára hozza a rendőrséget. A lány, akit ezen incidens miatt családja kiközösít, vőlegénye pedig elhagy, teljesen egyedül marad. A film félelmetes vádirat korának társadalmáról, de nem a történet, hanem az ábrázolásmód teszi azzá. Mizoguchi eszköztárából eltűntek azok a szélsőséges motívumok, melyek az Egy tanárnő őrült szenvedélyét jellemezték. Olyan, mint egy krónika, nem nagyítja drámaivá az eseményeket, hanem szinte szenvtelenül meséli el a megaláztatás és kiszolgáltatottság históriáját. A bemutatott közegben minden természetes, hétköznapi; a lány szánalomkeltő munkahelye, teljes függése a családtól, s az a magától értetődő természetesség, ahogy odaadja magát a vállalat tulajdonosának. Itt zárul be az ördögi kör, mivel e rá kényszeríttet szerepből kifolyólag sorsa a teljes meg-, és kivetettség, s így ebből nem is tud kitörni. Ennek oka, hogy a japán eszmevilágban a nő nem szubjektív, öntudatos, önálló lény, élete csak a férfi függvénye. Létének egyetlen célja, hogy feláldozza magát érte, és családjáért. Azonban a hősnő e filmben új nőideált teremt, hiszen szembefordul a rendszerrel, mikor meglopja kliensét, hiszen egy önmaga által megszabott cél érdekében cselekedett. E motívumból kifolyólag tekinthető ez a film a japán filmtörténet első valódi értelemben vett realista alkotásának, attól függetlenül, hogy húsz nap alatt forgatták le, Okada Saburo elbeszéléséből.

Mizoguchi Kenji (1898-1956) - 2. rész 

Mind tartalmilag, mind formailag az Oszakai elégia folytatásának tekinthető a Gioni nővérek, s a főszereplőt is ugyanaz a Yamada Isuzu játssza. A film nem más, mint két teljesen különböző értékrend, és életszemlélet összehasonlítása, egy testvérpár szemszögéből. A nővér, akinek még a neve is (Onocha) játékszert jelent, gésaként dolgozik, amivel kiváltja húga nemtetszését. A konfliktus akkor kerül felszínre, mikor a nővér, hagyományos gésa-szokás szerint, még akkor is kitart patrónusa mellett, mikor az már teljesen tönkrement, s befogadja házukba. E cselekedetéből már látszik, hogy ő képviseli a szokásrendszernek engedelmeskedő “régi” nőtípust, míg húga pedig az örök lázadót. A nőket ennyire lenéző társadalomban egyetlen dolog volt ugyanis, amivel egy nő megtarthatott egy férfit. Teljes mértékben el kellett kényeztetnie önfeláldozásával őt, aki ezek után rá lett utalva. Hogy a hatás folyamatos legyen, a nőnek állandósítania kellett magában ezt a szerepkört, így a “szótlan szenvedésével keltett bűntudat és hála kettős érzésével láncolja magához a férfit”. Ez az értékrendszer az, melyet a húga nem tud elfogadni, s ami miatt felháborodik. Természetesen minden probléma okaként a férfiakat jelöli meg, s nemes kegyetlenséggel fordítja ellenük elképzelésüket a nőkről, mint tárgyakról, vagy élvezeti cikkekről. Hadjáratának első lépcsőjeként sikerül elüldöznie nővére mellől a lecsúszott kereskedőt, s helyette egy gazdag műgyűjtőt néz ki patrónusnak. Az úriember fogadásához azonban drága kimonót kell szereznie, így elcsábítja a szomszéd textilkereskedő segédjét, majd rajta keresztül annak főnökét is. Mikor azonban nővére rájön húga mesterkedéseire felháborodik, teljesen elhatárolódik tőle minden téren, s összeköltözik régi kitartójával. A segéd is beárulja őt főnökénél, majd kilöki a lányt egy mozgó autóból. Mindez a nővér cselekedeteinek helyességét támasztaná alá, ám őt is otthagyja a férfi – akiért annyi mindent megtett – miután azt visszafogadta régi felesége. A film végén, a húg korházi ágyánál kénytelenek mindkettejük életstratégiájának teljes csődjével szembesülni.

“Az anyagot a városok utcáin gyűjtöttem, a közönségest úgy mutatom be, mint amilyen az a valóságban” – mondja a rendező, s valóban, a Gion negyedet, ahol Kyoto legtöbb gésaháza található, s egyben a legrégebben van jelen e foglalkozás, előtte még senki nem mutatta be ilyen hitelesen. Rendkívüli, hogy Mizoguchi képes volt atmoszférateremtő adottságát a végletkig kihasználni, megragadni szinte az összes apró részletet, mind tárgyit, s mind emberit, ami ehhez szükséges. Ez érthető is, hiszen legendásan a tökéletességre törekvő rendező hírében állt, s ebben megint csak rokonítható Ozuhoz, de talán minden, magára valamit is adó művészhez. Díszleteit maximálisan kidolgozta, a film forgatókönyvét pedig legalább tízszer átíratta a hozzá talán legközelebb álló állandó munkatársával, Yoda Yoshikatával. Nem töri meg a színészi játékot folyamatos vágással, ezért inkább hosszú beállításokkal, nagy totálokkal, second plánokkal dolgozik, de Ozutól eltérően ő dinamikát is visz filmjeibe, s ennek elérése érdekében nagy képmélységgel, és sok kameramozgással dolgozik. Környezetük, ily módon való folyamatos változtatásával, tudja a lányok lecsúszását érzékeltetni. Ez már megtalálható az Oszakai elégiában is, ahol Ayako, a telefonos kislány a film elején még le tudja győzni izoláltságát, s szemmel, illetve a telefonon keresztül szóval tudja tartani választottját, amit rettentő jól alátámaszt a kamera folyamatos mozgása kettejük között. A gésaház totál plánján már csak egy berendezési tárgynak tűnik, miközben kívülről mulatság zajai hallatszanak át. Végül, mikor már kétségbeesve rója az utcákat, szintén egy nagy totál mutatja be a nézőnek, miként is veti ki még az éjszaka sötétje is, a világos ruhát viselő lányt. Sajnos e két filmet meglehetősen nagy ellenérzéssel fogadták, mivel annak a katonai puccskísérletnek az évében születtek, melynek a célja a régi rend visszaállítása volt. Ez az ideológiai váltás sajnos erősen elutasította, azon nők bemutatását, aki magukról, mint önálló indivídumokról gondolkodnak, hiszen e művek végkicsengésükben nem az önmegadást, hanem inkább a tehetetlenség, s annak folyományaként az ezen sors ellen való tiltakozó magatartás létjogosultságát pártolták.

 

Mizoguchi Kenji (1898-1956) - 2. rész
 

 

Nem meglepő tehát, hogy Mizoguchi következő alkotásában már a tradicionális nőideál bemutatására törekszik. Az utolsó krizantém történetében (1939) fejlesztette tökélyre Mizoguchi az egy beállítás - egy jelenet elvét, miszerint nem különböző plánok összevágásával dolgozik, hanem helyettük folyamatos kameramozgást használ. Egy szolgálólány odaadó szerelmének történetét dolgozza fel a film, aki beleszeretett egy kezdő, ám tehetséges fiatal kabuki színészbe. A lány, mint múzsája segít neki művészete kibontakoztatásában, ám az rövidesen önhitté válik, de ettől függetlenül szerelmük hatására egyre többet, és többet csikar ki magából. A mű érdekessége, hogy nyugati szemmel nézve kapcsolatuk inkább anya-fiú viszonyt tükröz, mint egy szerelemes párét. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy akkoriban a cenzúra erősen tiltotta a csók bemutatását, az ágyjelenetekről nem is beszélve. Mizoguchi kénytelen volt nagyon kifinomult eszközökkel dolgozni, hogy meg tudja teremteni e minden nemiségtől mentes szerelem légkörét, s ezzel egyben hagyományt is teremtsen a japán filmművészetben. 1940-ben a rendezőnek sikerült bekerülnie a kormány filmbizottságába, amire már régóta vágyott, ám sajnos ez csak egy olyan korban sikerülhetett neki, melynek eszmerendszere nem protezsálta a szabad gondolkodást, hanem inkább egy merev szabályrendszert szeretett volna a cenzúra útján kialakítani a filmgyártásban. Hogy ezt valahogy kikerülje, Mizoguchi a történelmi tematikához fordult, s elkezdett kosztümös filmeket készíteni. Ebben a korszakban, sőt a háború utáni demokratizálódás ellenére is, mikor egyenesen előírták a liberális eszmék terjesztését, a rendező képtelen volt magára találni. Ez olyannyira erősen jelentkezett, hogy egyesek egyenesen tizenegy éves alkotói válságról beszéltek. Szenvedélyes realizmusa propaganda ízű klissévé merevedett, és meglehetősen középszerű és ódivatú filmek készítésével töltötte idejét. Történetei központjába legtöbbször gésákat állított, bár ezek egyre inkább prostituáltként viselkedtek, ahogy a hangulat is komorabb lett ezen alkotásokban. Említésre talán csak a Gioni muzsikusok, amely a Gioni nővérek újra feldolgozása, és A szégyen utcája érdemesek. Ez utóbbi lényegében röplap a prostitúció ellen, s egy, Kyoko Machiko által alakított, végletekig cinikus gésáról szól, aki még saját apjának is felajánlkozik.

 

Hozzászólások   

#1 Guest 2006-06-15 16:50
nekem meg lesz az Ugetsu Monogatari, meg megvan még kettő. Egyébként lesz még egy rész :-)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

  • 1
  • 2
  • 3

Manhunt (2017)

Manhunt  (2017)

  Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.

Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)

Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)

  A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.

Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)

Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)

    Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.

Nang Nak (1999)

Nang Nak (1999)

  A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?

Milarepa (2006)

Milarepa (2006)

    Bhután, Milarepa, jógi.  Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.

Bushido (Shundo) (2013)

Bushido (Shundo) (2013)

    Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.

Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)

Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)

  Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.

Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)

Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)

  A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem.  Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.

Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)

Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)

  Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.

Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)

Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)

  Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.

Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)

Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)

  A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.

Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)

Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)

Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.

Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)

Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)

  Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.

Buddha (Shaka) (1961)

Buddha (Shaka) (1961)

  Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.

Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)

Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)

A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.

Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)

Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)

  Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.

Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)

Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)

  A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.

Shinsengumi - A History In Blood (1998)

Shinsengumi - A History In Blood (1998)

  Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.

Legújabb hozzászólások

  • Il Mare (2000)
    katka50 | jan. 14. 18:50
    Erzsébet, kedves, itt is fent van Kezdőlap-->magy ar feliratok-->ker esesés-->beütöd a mezőbe a címet és kidobja.
     
  • Il Mare (2000)
    oldfan | jan. 8. 16:35
    A Feliratok.info oldalon kettő is található. Google a barátod... :-)
     
  • Il Mare (2000)
    Jambrik Erzsébet | jan. 8. 8:39
    Szeretném a filmet megnézni, de nem találok magyar feliratot. Nem készült?
     
  • Taira no Kiyomori (1992)
    oldfan | okt. 23. 17:04
    @eroberter: Az Opensubtitle-en találhatod meg "oldmeesee"-t, ennél a filmcímnél. Ő fordította. Talán tud segíteni.
     
  • Taira no Kiyomori (1992)
    eroberter | okt. 22. 19:45
    Helló A fil iránt nagyon felkeltettétek az érdeklődésemet, de két éve sehol nem találom, csak az ezerrészes sorozatot, ezt viszont nem :cry:

Hírfolyam

Cikkek találomra

Girl Boss Blues: Queen Bee's Counterattack (Sukeban burusu: mesub…

Girl Boss Blues: Queen Bee's Counterattack (Sukeban burusu: mesubachi no gyakushuu) (1971)

Girl Boss Blues: Queen Bee’s Counterattack (女番長ブルース:牝蜂の逆襲) (1971)iMDBEgy „legenda” kezdete. Talán így is fel lehet fogni a Toei talán legjobban eltalált pink film sorozatának, a Girl Boss Sukeban sorozatnak a nyitódarabját, egyben Suzuki Norifumi pink...

Deadly Delicious (Shuang shi ji) (2008)

Deadly Delicious (Shuang shi ji) (2008)

Ennek a filmnek talán az a legnagyobb érdekessége, hogy kínai. Ha Hongkongban, Tajvanon, Koreában, vagy Japánban készítenek egy ilyen thrillert, talán észre sem vennénk, eltűnne a hasonló alkotások tömegében. De az általában vaskos társadalmi problémákat...

Maggie Cheung Man-Yuk

Maggie Cheung Man-Yuk

Maggie Cheung Man-Yuk (張曼玉)  Maggie Cheung 1964. szeptember 20-án született Hongkongban. Nyolc éves volt, amikor családja Angliába, Bromley-be költözött és egész addig ott is élt, amíg el nem végezte a középiskolát. 1981-ben tért vissza Hongkongba,...

Shin Ha-Kyun

Shin Ha-Kyun

Shin Ha-Kyun (신하균)Shin Ha-Kyun 1974 május 30-án született Szöulban. Színházi színésznek tanult a Seoul National University of Arts egyetemen, majd tanulmányai befejezése után színházi darabokban játszott, legtöbbször Jin Jang műveinek színpadi feldolgozásaiban (például a Taxi...