Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreCecilia Cheung Pak-Chi
A sztárság felé vezető útra 1998-ban lépett rá, amikor is egy fodrász barátjának segített egy show lebonyolításában. Ekkor fedezte fel őt egy menedzser, bizonyos Chu Wing Lung, akinek köszönhetően hamarosan már egy citromos teát reklámozott a tv-ben. Nem sokkal ezután pedig már egy filmszerep ajánlatot is kapott, azonban a családja nem nagyon akarta a szórakoztatóiparba engedni, Wing (aki egyébként már régóta nem a menedzsere) viszont igyekezett megnyugtatni őket, hogy gondját fogja viselni a lánynak, valamint nem fogja engedni, hogy rossz útra térjen. Így Cecilia elvállalhatta a King of comedy női főszerepét, ami Stephen Chow az 1999-es kínai újévre készített vígjátéka volt. Ebben a filmben egy night club hostess-t alakít, aki egy boldogtalan szerelembe keveredik. A filmmel kapcsolatban Cecilia elmondta, hogy nincs megelégedve azzal, amit ebben a filmben alakított és reméli, hogy a következő szerepében jobban fog majd játszani. Úgy érezte, a legemlékezetesebb jelenete az volt, amikor sírnia kellett, mert nehezen érezte át ezt az érzést. Az első filmje után elhatározta, hogy énekesi karrierbe (is) kezd. Az első lemeze 1999 júliusában jelent meg Any Weather címmel.
Még ugyanebben az évben forgatta le Jingle Ma a Fly me to Polaris című romantikus filmjét, amiben Cecilia egy kétbalkezes nővérkét alakított és a szerepért meg is kapta az év felfedezettje díjat az azévi HKFA-n. A népszerűsége ezek után meredeken ívelt felfelé, több szerepajánlat várt rá, valamint teljesen beindult a már említett énekesi karrierje, ’99 novemberében ugyanis a második albumát is kiadta Destination címmel, valamint leforgatta harmadik filmjét is, ez volt a Legend of speed, amiben egy autóversenyző mellé “csapódó” fiatal lányt, Nancy-t alakította, partnere pedig Ekin Cheng volt.
2000-ben három albumot adott ki énekesnőként, köztük első koncertalbumát, ez volt a 903 California Red Concert. A másik két album egyike harmadik kantoni nyelvű albuma, az A brand new me volt, amit debütáló mandarin lemeze követett, melynek címe a saját neve volt. Színészként három filmet jegyzett ebben az évben, az első Johnnie To kórházas vígjátéka, a Help! volt, amiben ismét egy (igaz, ezúttal talpraesett) nővérkét alakított, majd következett a sztárokkal teletűzdelt Tokyo Raiders, amiben egy japán lány szerepét játszotta el (nem utoljára!), valamint egy kevéssé ismert filmben, a Twelve Nights-ban is feltűnt. Mellékesen pedig szinkronszínészként is munkát vállalt, a japán Toshinden Subaru, The new generation animesorozat egyik szereplőjének kölcsönözte hangját.
2001-ben újabb három album került ki a kezei közül, ezek között két valóban új volt, a Party all the time és a Brand new image, továbbá egy best of, New and best collection címmel. Színészként is sokat dolgozott ebben az évben, eljátszott egy csábító démont Johnnie To Wu Yen-jében, amit Herman Yau animációs elemeket is felvonultató akcióvígjátéka, az Older Master Cute követett. Ebben a filmben játszott először együtt későbbi férjével, Nicholas Tse-vel. Wong Jing is felkérte őt egy filmszerepre, az Everyday is Valentine női főszerepét bízta rá, a film műfaját nem nehéz kitalálni.
Ez után következett élete első külföldi filmje, a több fesztiválon is nagy sikert aratott Failan, amiben egy Koreába emigrált kínai lányt alakított, aki érdekházasságot köt azért, hogy ne toloncolják ki az országból. A filmet egy cameo szerep követte egy olyan ember filmjében, akinek szintén sokat köszönhet, ez volt Stephen Chow Shaolin Soccer-je, ahol is egy férfi futballistaként volt látható Karen Mok-kal együtt. Az év vége felé egy újabb Jingle Ma romantikus vígjátékban játszott, A Para Para Sakura-ban, ahol ismét egy japán szereplő bőrébe bújt, a partnere pedig Aaron Kwok volt. Az év zárásaként pedig egy igazi szuperprodukció főszerepét kapta meg, Tsui Hark Zu Legendája címet viselő wuxiájának főhősnője volt.
2002-től kezdve egyre inkább hanyagolta énekesi karrierjét, ebben az évben már csak egy albummal jelentkezett a Color of Lip-pel. Igaz, ebben valószínűleg annak is szerepe volt, hogy az év elején egy tévés show forgatása során egy autós kaszkadőrjelenet balul sült el, Cecilia pedig súlyos gerincsérülést szenvedett. Ugyan aránylag hamar felépült, de több szerepet is le kellett mondania (többek között Johnnie To Fat Choi Spirit-jét, ami a helyére beugró szerencsés Cherrie Ying-et emelte be a sztárok közé). Végül a The lion roars-szal tért vissza, amiben egy igencsak erős akaratú (és kezű) lányt alakított, akinek nehezen találnak férjet. Ezt a filmet egy újabb kevéssé ismert szerep követte a Second Time Around-ban, majd ő is szerepet kapott a nagy sikerű La Brassiere folytatásában, a Mighty Baby-ben.
Közben több dolog miatt is a pletykalapok állandó szereplője lett. Ezek egyike természetesen a családi háttere volt, apja ügyeiről írogattak, amikkel kapcsolatban őt is támadták, azonban hamarosan már inkább a szerelmi élete miatt került középpontba. 2002 elején került először közelebbi kapcsolatba Nicholas Tse-vel, aki hamarosan szakított vele, majd visszatért ex-barátnőjéhez, Faye Wong -hoz. Cheung ekkoriban súlyos depresszióba esett, ráadásul az étkezéssel is hadilábon állt, sokat fogyott.
2003-ban négy filmmel jelentkezett, először Wong Jing Honesty címet viselő vígjátékával, amit Gordon Chan wuxia környezetben játszódó romantikus vígjátéka, a Cat & Mouse követett. Az év második felében pedig két komolyabb történetben kapott szerepet, mind a kettőért rengeteg elismerést kapott. Ezek közül az első film Johnnie To Running on karma című drámája volt, amiben Cecilia egy rendőrnőt játszott, akire még előző életéből súlyos árnyak vetültek. A szerepéért megkapta a hongkongi filmkritikusok legjobb színésznő díját, valamint jelölték a HKFA-n is ugyanerre a díjra, igaz, végül nem nyert. Nem nyerhetett, mert ő nyert végül, csak egy másik alakításával, amit a Lost in time -ban nyújtott. Ebben a filmben egy minibusz sofőr feleségét alakította, aki férje halála után megpróbál a saját lábára állni úgy, hogy ő is a minibuszok világában próbál szerencsét. A HKFA legjobb színésznő díj mellett a Golden Bauhinia díjkiosztó legjobb színésznő díját is megkapta.
Ekkoriban magánélete is kicsit nyugodtabb lett, a pletykák szerint egy Daniel Chan nevű énekessel ápolt közelebbi kapcsolatot. 2004-ben újabb öt szerepet vállalt el, kezdve Ka Fa-Wai vígjátékával, a Fantasia-val, amiben egy varázslótanoncot alakított (és nagymértékben el volt maszkírozva), ezt követte egy Wong Jing agymenés, a Sex and the beauties, ami leginkább egy amerikai feleséges tévésorozat hangulatát idézte, majd egy aprócska szerep Herman Yau PaPa Loves You-jában (annyira apró szerep volt, hogy én fel sem fedeztem abban a filmben). A nemzetközi filmfesztiválokon nagy sikerrel játszott One night in Mongkok-ban játszott szerepéért (egy prostituáltat alakított, aki megpróbál segíteni a film főhősének) ebben az évben is jelölték a HKFA legjobb színésznő díjára, majd az év vége felé ismét egy könnyed wuxia romantikában játszott, ez volt a Fehér sárkány.
2005-ben kicsit visszavett a tempóból, viszont újfent próbálkozott énekesnőként, aminek eredménye a C1 címet viselő, javarészt balladákból és (gagyi) hip-hop számokból album lett. Mindössze két filmszerepet vállalt el, az első egy mellékszerep volt a Himalaya Singh-ben, a feltűnően Mr. Bean-re hajazó Lau Ching-Wan álomasszonyaként volt látható benne. Ezt követte első mandarin nyelvű filmje (amiben szerintem átszinkronizálták a hangját), a The promise, amiben ismét együtt játszott egykori szerelmével, Nicholas Tse-vel.
2006-ot egy újabb Ka Fa-Wai vígjátékkal, a Shopaholics-szal indította, amiben a vásárlási mániával kűzdő Fong Fong-Fong-ot alakította, majd egy tipikus Wong Jing akcióvígjátékban, a My kung-fu sweetheart-ban is főszerepet kapott. Legutóbbi (és egy ideig valószínűleg az utolsó) filmszerepe ismét egy mandarin nyelvű film (amiben ismét átszinkronizálták a hangját), a The 601st Phone Call volt, amiben egy szomorú sorsú sztárt játszott, akit a végletekig kihasznál a menedzsere.
Közben ismét a bulvárlapok címlapjaira került, ugyanis 2006 nyarán ismét egymásra találtak Nicholas Tse-vel, amit július 31-én egy nyilvános eljegyzés követett, majd a Fülöp-szigeteken egy “titkos esküvőn” össze is házasodtak. 2007 január 8-án egy tévéműsorban pedig bejelentették, hogy gyermeket vár Nicholas-tól, így idejét néhány évig valószínűleg nem a filmezéssel fogja eltölteni.
WikiPedia
CeciliaCheung.us
CeciliaCheung.org (itt egy vele készült interjút is lehet olvasni)
HongKong Movie World
iMDB
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.