Three times (Zui hao de shi guang) (2005)

IMDb 

A film tulajdonképpen három „rövid” részből áll, mindegyikben egy-egy szerelmi történetet láthatunk és mindegyikben ugyanaz a két színész alakítja a főszerepeket (Qi Shu a női és Chen Chang a férfi főszereplő). Az első történet 1966-ban játszódik, ahol egy, a katonaidejét töltő férfi bemegy egy biliárdszalonba, ott megismerkedik egy lánnyal, majd amikor ismét kimenőt kap, megtudja, hogy a lány már nem dolgozik a szalonban és a keresésére indul. A második történet 1911-ben játszódik egy bordélyházban, ahova időszakonként vissza-visszatér egy forradalmi lelkülettel megáldott úriember és elmeséli a sztorikat a „barátnőjének”. A harmadik történet pedig 2005-ben zajlik, egy beteg énekesnő és a motoros  barátja sztoriját mutatja be.

Mivel három részre van bontva az egész, én is inkább részenként értékelnék. Véleményem szerint az első sztori a legjobb, életszerű, szimpatikusak a hősök benne. A történet vezetése „japánosan” lassú, sok időt és teret engednek a gesztusoknak, a hangulatok bemutatásának. A második részben próbálják „visszahozni” 1911 hangulatát még azzal is, hogy a hangos film előtti módszerrel van az egész lefilmezve, azaz csak zene van, a kép egy kicsit sötét tónusú, a szereplőknél pedig látjuk, hogy mozog a szájuk, aztán jön a nagy, cirádás hátterű képernyő a szöveggel, hogy mit is mondtak. Ez eleinte nagyon poénos, meg nagyon tetszik, később azonban zavaróvá válik, mert sokat kell egyszerre olvasni. Ettől eltekintve ez a rész is hangulatos, csak kicsit hosszúra nyúlt. A harmadik rész nekem nem tetszett. Zavaros volt a történet, a figurák sem voltak szimpatikusak, de lehet, hogy csak nagyon késő lett már, mire odaértem… Összességében ez egy jó mozi, amivel igazán akkor jársz jól, ha csak a két első sztorit nézed meg (úgy csak 80 perc). Véleményem szerint, ha kicsit pörgősebbre csinálják meg az egyes részeket, úgy még jobb filmet lehetett volna belőle csinálni és talán a harmadik is mélyebb nyomokat hagyna úgy az emberben…