A japán emberek az utóbbi évtizedekben sokmindent átvettek az amerikaiaktól, ha nyersen akarnék fogalmazni, azt mondanám: majmolják őket. Az egyik ilyen legfontosabb a kultúra, s azon belül a zene. Az Iden & Tity egy felszínes, zavaros és sablonos film - mint ahogy címe is mutatja - egy fiatal rockbanda gitárosának identitáskereséséről.
A Speed Way nevű együttes éppen most debütált "Riding With The Devil" című számával, amit ugyan maga a zeneszerző, szövegíró gitáros srác igazából nem, de a tömeg annál jobban szeret. A srác, tipikus japán lame gyerek, Jimi Hendrixes frizuval és szemüveggel, legnagyobb problémája, hogy nem találja az igazi rockot, s így saját hangját sem. Már teljesen kétségbe esik, mikor megjelenik neki Bob Dylan, hogy segítse útján.

Sajnos a film nagyon gyengécske, néhol kifejezetten felháborító. Nem tudom elfelejteni azt a részt, mikor Nakajima, a gitáros srác kétségbeesve vándorol az utcákon, és azon monologizál, hogy Japán egy identitás nélküli ország, ahol sajnos nem lehet autentikus rockot játszani. Hát szerintem a rockzene az USA identitásához tartozik, és pont azért nem illik bele Japán karakterébe. Ez persze nem lenne baj, ha esetleg mással ellensúlyoznák ezt a hibát, de sajna nem. Elvileg ez egy zenéről szóló film lenne, ehhez képest nagyon kevés benne a muzsika, és ami van, az is elég gyatra. Nakajima "igazi rockja" gyakorlatilag valami lityi-lötyi szerelmes dalocskákat jelent, azzal a torzító nélküli gitárhanggal, ahol a kemény hangzást csak a felcsavart potméterek jelentik. Semmi húzós, lendületes, vagy elemi nincs ebben a zenében, amit én a rock alapjának vélnék, inkább szétfolyik, mint a "nyál". Ebben a közegben a szerencsétlen szerelmi ügyei miatt kétségbeesett Nakajima arcjátéka annyira irritatív, hogy ilyet már rég láttam. A többi színészről sajnos nem sokat tudok mondani, mert a főszereplő srác eluralja a filmet, pedig a basszer az a Nao Omori, aki Ichit alakította, és poénként Asano is feltűnik benne egy pillanatra. (Nélküle már nincs is japán film ^^). A film egyébként végig unalmas, semmi kiemelkedő, vagy eredeti elem nincs benne, se csúcspont, se semmi. Csak folyik, és folyik. Az a mondanivaló pedig, hogy a popkultúrát a pénz és a komformizmus uralja, lehet, hogy a tizenéveseknek még újat mond, de akkor azt a célközönséget kellett volna megcélozni. Hogy reflektáljak az imdb-s kommentre, ami miatt megnéztem: ha igaz lázadó vagy, ez a film nem neked való.

imdb