Egy férfi öngyilkos lesz a film elején, semmit nem tudunk azonban róla, indítékairól. Innen kezd el visszafelé gönygyölődni a szál, egyre jobban megvilágítva mindent, egyre közelebbről bemutatva a szereplőt, zseniális metafórákat használva, s zseniálisan adagolva az információmorzsákat. Ami engem kikészített, hogy már a legeleje is olyan dráma, mint más film legvége, s ezután csak egyre drámaibb. Filmnézés közben már be sem tudtam fogadni, csak utána kúszott egyre feljebb bennem a történet által belém oltott érzelemköteg. Nagyon gonosz kis film, egyetlen pozitív szereplővel, aki viszont csak nagyon ritkán tűnik fel. Az is nagyon korrekten van megoldva, ahogy a világ és a hangulatok változnak, visszafelé haladva az időben húsz hosszú évet. Azt hiszem a kedvenceim közé sorolom ezen alkotást a jövőben, de egyszer mindenképpen meg kell még néznem.

Manu

Furcsa film... Egy férfi öngyilkos lesz. Aztán visszalépünk egy kicsit az időben. Aztán megint. Aztán megint. Aztán megint. És néhány ilyen időperiódusból áll az egész film. Látunk jeleneteket a férfi különböző munkáiból, amikor gengszter volt, előtte amikor katona... Látjuk, hogy miként mennek tönkre a kapcsolatai, hogy milyen élvezhetetlennek érzi az életét. De a láncból nem alakul ki ok-okozati kapcsolat, nem tudjuk meg, hogy mi az, ami igazán az öngyilkosság szélére sodorta, vagy hogy min kezdett el kisiklani az élete, ha van egyáltalán bármi ilyesmi. Egyébként elég unszimpatikus a fickó, ezért nehéz együtt érezni vele. És mivel már az elején öngyilkos lesz (és már ott nem sajnálja a néző), igazából nem tudom, hogy a maradék film miről akar szólni. Ahhoz, hogy a semmiről szóljon, nem elég természetes a cselekmény folyása, és ha a néző csavart vagy valami olyat vár, ami értelmet ad a filmnek, és nincs ilyen, akkor elégedetlen lesz. Én legalábbis az lettem.

Megjegyzés: az imdb-n a legtöbb remek ázsiai filmet lehúzzák, ezt pedig felpontozták 8 fölé. Ez furcsa. Mindenesetre az egyikük szerint, aki annyira dicsérte a filmet, a Peppermint Candy arról szól, hogy hogyan teszi tönkre a történelem folyása egy szerencsétlen ember életét, megrontva a lelkét (korrupt, erőszakos, kegyetlen ember lesz belőle). Utólag végiggondolva a filmet és Korea történetét, annyit tudok csak mondani, hogy ha erről akart szólni a film, akkor miért lett mégis olyan üres? Szerintem ezek a dolgok még sejtetve is túl kevéssé vannak ahhoz, hogy értelmet adjanak a filmnek. Mindenesetre lehet, hogy csak nem gondolkozok elég koreaiul. Úgyhogy valószínűleg több van a Peppermint Candy-ban, mint én beleláttam.

Ramiz

imdb