Ez a film Su Tong Women’s life című könyvének filmes adaptációja. Az alapötlete szvsz remek, a kidolgozás azonban nem sikerült tökéletesen. Mindhárom történetben a két főszerepet ugyanaz a két színésznő, Joan Chen és Zhang Ziyi alakítja. Ez egyszerre hálás és hálátlan feladat, hiszen több szerepben is megmutathatják képességeiket, viszont ott van az ellenpont is, hogy vajon képesek-e eljátszani a különböző szerepeket úgy, hogy az élesen látszódjon is. Joan Chen esetében ez tökéletesen sikerült, igaz, ő tulajdonképpen csak 2 szerepet játszik el (hiszen a 2. részben az anyát, a harmadikban pedig a nagymamát, aki ugye egy és ugyanaz a személy), Zhang Ziyi ugyan szintén nagyon jól játszik, de az ő alakításai között nehezebb a határvonalat meghúzni a három nagyon is hasonló karakter miatt. Ennek megkönnyítésére néhány jellegzetességet tettek az arcára (a második részben a homlokán van egy vörös folt, a harmadik részben pedig szemüveget hord). A három korszak bemutatásából nekem a második, a kommunista Kína bemutatása tetszett leginkább. A jellegzetes szövegek, Lenin és Mao poszterek mindenhol, Magyarországon is ismert úttörődalok kínai előadásai színesítik a filmet ebben a részben, továbbá a két teljesen eltérő életstílust folytató család életének bemutatását is jól eltalálták. A 30-as évekbeli filmes világot már a hongkongi Center Stage című filmben láthattuk és ott szvsz szebben, jobban, részletesebben volt bemutatva, igaz, ebben a filmben nem annyira a filmvilágon van a hangsúly, sokkal inkább azon, hogy hogyan ronthatja el egy fiatal lány az életét.


Ami viszont kevésbé jól lett eltalálva, az egyrészt a film tempója és hangulata, ez úgy látszik az általában cinematográfusként dolgozó Yong Hou rendezőnek túl nagy falat volt. A tempó túl lassú, néhol elkalandozik a néző figyelme, bár lehet, hogy ez csak rám volt igaz, hiszen a rendező a 2004-es Shanghai Filmfesztiválon díjat kapott ezért a rendezéséért. Továbbá magával a témával kapcsolatban is lehetnek fenntartásai a nézőnek, ugyanis nehéz azonosulni a szereplőkkel, mert néha finoman szólva is furán viselkednek, sokszor teljesen „kattantnak” tűnnek. Nem egy átlagos familia, az biztos! Persze lehet, hogy csak európai szemmel nézve fura a szereplők viselkedése, valószínűleg pont ez kellett ahhoz, hogy bemutassák, hogyan éltek a nők a három teljesen különböző korban, hogyan viszonyultak a világhoz, a világ hozzájuk, hogyan viszonyultak a férfiakhoz, illetőleg hogyan működött az anya-gyerek viszony az adott korban. A férfi nézőben persze az is felmerül, hogy valószínűleg női szemmel nézve jobban átélhető lehet a történet.


Összességében tehát a film nem rossz, érdekes témát boncolgat, ritkán látható korokban játszódik, remek színészekkel van telezsúfolva (a férjek szerepében feltűnik Ye Liu, akit a Postmen in the mountains-ben és a The Promise-ben láthattunk már, valamint Yi Lu, aki a Seven Swords-ben és az A time to love-ban is játszott) azonban minden valószínűség szerint erősen hangulatfüggő, hogy milyen tetszést arat a nézőnél, mert kissé nehezen emészthető darab. Akinek viszont tetszett az egy évvel e film után forgatott, hasonló alapötletű Three Times, az ezt a filmet is értékelni fogja.