Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreDaredevil in the Castle (Osaka jo Monogatari) (1961)
| 
Más forgalmazóknál: The Tale of Osaka Castle
Eredeti cím: Osaka jo Monogatari
Főszereplők: Toshiro Mifune; Yuriko Hoshi; Yoshiko Kuga
Rendezte: Hiroshi Inagaki
(1961, színes, 97 perc)
Inagaki mester filmje úgy indul, mint annyi másik az alkotásai közül. Pazar, ünnepélyes felvezetés egy nagy kiállítású történelmi drámához. Besétál a képbe Toshiro Mifune, aki úgy tűnik megint Yojimbo karaktert kap, de szerencsére nem így alakul a történet menete. A filmből sem dráma lesz. Mintegy 15-20 perc után alapvetően megváltozik a film hangulata és a történet jellege. Alaposan meglódulnak az események és egy fordulatos kalandfilmbe csöppenünk bele, amely egy korai Jókai regény teljes romantikus eszköztárát felvonultatja. Titkos átjáró, összeesküvés, árulás és hűség, titokzatos nindzsa, háttérből irányítók... és korántsem teljes a leltár. Inagaki a méltóságteljes hömpölygés, lassú előkészítés, drámai konfliktusok utáni felfokozott érzületű összecsapások mestere volt. Ezúttal mást kínál a nézőknek. Itt pörgős, egyre gyorsuló akciójelenetek olyan sorával áll elő, hogy bármely akciófilm rendező is kalapot emelhet neki. Az utolsó 20 perc tempója, változatossága ma is megállja a helyét. A nagy kiállítást átmentette más filmjeiből. Az Osaka-i vár már önmagában is pazar, mind kívül és belül. Nagy létszámú statisztéria, díszes ruhák, hadseregek, kláncsapatok, Ben Hur-szerű vágtató kocsik, ágyúzás... unatkozni nem lehet. A kiállítás jóval felülmúlja egy átlagos kalandfilm kereteit. Mifune mellett számos jó színész tűnik fel a gondosan megírt, történetet előrevivő karakterszerepekben.
Azt azért el kell ismerni, valószínűleg sem Mifune, sem Inagaki életművében nem férne be a film a legjobb 5-be. Viszont egy "igényes közönségfilm" kategórián belül méltán tarthatna igényt előkelő besorolásra. A magam részéről régen szerettem volna már egy igazi, nagy kiállítású szórakoztató szamuráj történetet Mifunéval. Ezt megkaptam, így elégedett vagyok vele.
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.
Legújabb hozzászólások
-
Il Mare (2000)
| jan. 14. 18:50Erzsébet, kedves, itt is fent van Kezdőlap-->magy ar feliratok-->ker esesés-->beütöd a mezőbe a címet és kidobja. -
Il Mare (2000)
| jan. 8. 16:35A Feliratok.info oldalon kettő is található. Google a barátod...
-
Il Mare (2000)
| jan. 8. 8:39Szeretném a filmet megnézni, de nem találok magyar feliratot. Nem készült? -
Taira no Kiyomori (1992)
| okt. 23. 17:04@eroberter: Az Opensubtitle-en találhatod meg "oldmeesee"-t, ennél a filmcímnél. Ő fordította. Talán tud segíteni. -
Taira no Kiyomori (1992)
| okt. 22. 19:45Helló A fil iránt nagyon felkeltettétek az érdeklődésemet, de két éve sehol nem találom, csak az ezerrészes sorozatot, ezt viszont nem
Hozzászólások
Ekkor olvastam el az ajánlót és döntöttem úgy hogy mégis végignézem.
Az elejétől kifejezetten idegesített főhősünk bárgyú viselkedése és a szereplők hirtelen "egymásra" találása-gondol ok itt a kastélykertben küzdő ronin-ninja párosra , aik 2 perc múlva tökéletes barátokként válnak el...
A leírás alapján átértékeltem elvárásaimat és így élvezhetővé vált.
Egy könnyű darab, a vasárnap délutáni családi szórakoztató filmekre emlékeztet ( jó, persze SOK benne a harc/hulla is). Az akciójelenetek felületesek ( főleg a hajón) de azért elmegy.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.