Igazi hírnevet (és némi botrányt) 1995-ben szerzett magának, amikor egy meztelen fotósorozatot jelentetett meg magáról. Ez volt az Angel Heart, amihez a képeket Szicíliában készítették. Mivel Vivian ismert volt még a tévés versenyről, sokak szerint rossz példával hozakodott elő, akaratlanul is egy új utat mutatott a taiwani fiatal lányok számára az önkifejezésre. Rengeteget támadták emiatt, azonban mindettől függetlenül (vagy talán éppen emiatt) a képeskönyv nagy számban fogyott és mostanában is gyűjtők hada próbálja megszerezni. Ugyanebben az évben két kis költségvetésű filmet is forgatott, ezekben is megmutatta magát és hamarosan mindkét film kultikus darab lett az erotikus filmek gyűjtői között. Az első a Devil Angel, a második az Angel Hearts címet viselte (bárcsak lenne hozzájuk angol felirat…). Szintén ebben az évben indította be szólóénekesnői karrierjét is, debütáló kislemeze a Whisper Message címmel jelent meg.

1996-ban kiadta második aktfotó albumát, a Venus-t, amit Taiwan mellett Japánban is kiadtak, ennek köszönhette a későbbiekben fontossá váló ismertségét a szigetországban. Ezután még egy meztelen album jelent meg róla, viszont ebben „csak” a fentebb már említett Devil Angel című filmből „kiszedett” képek szerepeltek. Azonban a fentieken kívül további botrányt kavart a Penthouse 1996. júliusi számának készített képeivel. Miután az újság megjelent, Vivian felhagyott az aktfotózással, innentől kezdve elsősorban zenei karrierjére koncentrált. Debütáló albumát, az Angel Dreaming-et is ebben az évben adta ki, majd egy gyorstalpaló koreai nyelvtanfolyam után elkészítette az album koreai változatát is. A legtöbb előadóval ellentétben tehát Vivian első két albumát nem az anyanyelvén adta ki. 1996-ban elvállalt két filmszerepet is, amik már nem Cat III besorolásúak voltak, az egyik egy akcióvígjáték, a Dragon from Shaolin volt, a másik pedig egy kalandfilm, az Adventurous Treasure Island.

Az elkövetkező időben folytatta modellkarrierjét is, olyan divattervezőkkel dolgozott együtt, mint Gucci, vagy a kínai Hang Ten. Énekesnői karrierjét Japánban is beindította, a Black Biscuits nevű zenekar énekesnője volt, azonban 1999-ben feloszlottak, mert a kezdeti sikereket nem tudták folytatni. Közben odahaza is kiadott két albumot, a Big Trouble-t és az Undefeatable Lover-t. Mindeközben pedig öt, talán kevéssé híres filmben is szerepet kapott, ezek voltak sorban a L-O-V-E Love, a japán Shoot, my darlin’, a We’re no bad guys, a Your place or mine és a Chivalrous Legend.
Az ezredforduló után kiadott három önéletrajzi ihletésű könyvet, fotókkal gazdagon illusztrálva, Earth Onigiri, Privacy és Wo Ai Taiwan címmel. Ismét hosszú időt töltött el Japánban, ahol ismert és közkedvelt tévés személyiség vált belőle, valamint a The d.e.p. nevű zenekarban énekelt, majd az együttes felbomlása után szólóban is kiadott néhány maxi CD-t. Seiyuu-ként, azaz rajzfilmhangként is kipróbálta magát, a Gundam Seed-ben Aisha hangja volt.

2001-ben forgatta legismertebb filmjét, amit Magyarországon is kiadtak. Jackie Chan Kamu kémjében (The accidental spy) Yong-ot, a gyönyörű drogfüggő lányt alakította. A film sikeres volt, azonban Jackie árnyékában Vivianre nem sok figyelmet fordítottak. A filmezésnek így 4 évre hátat fordított, csak 2005-ben tért vissza a vászonra, először egy szingapúri, ám hongkongi színészekkel leforgatott filmben, az One Last Dance-ben, majd egy könnyed romantikus dráma, a The Shoe Fairy főszerepét, Do Do-t alakította.

A közbenső négy év alatt a fentieken kívül dalszövegíróként szerzett hírnevet magának, legismertebbek ezek közül talán Jay Chou számára készített szövegei, de írt dalt többek között Vanness Wu és Gigi Leung számára is. 2006 vége felé pedig kiadta legfrissebb albumát Vivi And címmel, amin duettek találhatóak, valamint főszerepet vállalt egy új taiwani romantikus drámában, aminek angol címe még nem ismeretes.

Források: