IMDb

Az év egyik legkreatívabb thai filmjének emlegetett Ahimsa: Stop the Run régi buddhista bölcsességet csomagol új köntösbe: Nem menekülhetsz a sorsod elől!

A thai mozi nagyon erőlködik, hogy tartsa az iramot többi ázsiai társával, de sajnos ez nem mindig sikerül neki. Gyakran lehet találkozni olyan filmekkel, melyek elsőre nagyon csábítóak, de aztán valahogy mégsem túl meggyőzőek. Gyönyörű képi világ, jó rendezés, jó színészek, jó ötletek, aztán meg valami oltári amatőr dolgon megcsúszik az egész. Az Ahigsával is ez a helyzet. A promóció, sőt a film első fél órája is egy laza, nagyon húzós, ritmusos, stílusos alkotást mutat, de aztán sajnos ez elmúlik, és végtelenül unalmas, menekülős-rohangászós-megmentős középszerűségbe csap át. Az addig felépített feeling teljesen megváltozik, a hangulat elkomorodik, és az egész film úgy tesz, mintha valami nagyon mély mondanivalót szeretne közölni, de persze annak nyoma sincs. Egyszerűen nem tudták kitölteni a játékidőt. Ha már felszínes filmet csináltak, nyugodtan megmaradhattak volna a mókás, akciós stílusnál, az jobban ált neki.