Néhány évvel ezelőtt Tony Jaa-nak sikerült új színt vinnie az amúgy elég vegyes képet mutató ázsiai akciófilmek világába. Míg Jackie Chan kissé bohóckodós, Jet Li pedig kifinomultabb kung-fut használ előszeretettel, addig thaiföldi barátunk főleg a muay thai harcművészetre támaszkodva ropogtatja a csontokat. A Prachya Pinkaew nevű rendező volt az, aki felfedezte és a világhírnévhez segítette, mikor megtette őt főszereplővé az Ong-bak, majd a Tom Yum Goong című filmjeiben. Azóta a páros már nincs együtt, összerúgták kissé a port, de az élet nem állt meg, mindketten mentek tovább a saját útjukon. Prachya új tehetséget keresett és talált Yanin Vismitananda személyében, akit JeeJa Yanin-ként fog megismerni a világ...

Ugyanis elkészült az új film, melyet nagy várakozások előztek meg. Mi is adtunk hírt róla régebben, ráadásul elég kedvezőek voltak az előjelek. Egyrészt kaptunk egy látványos előzetest, másrészt kiderült, hogy az elismert japán színész, Abe Hiroshi szerepet kap benne.

Akárcsak az említett két Tony Jaa filmben, most is egy elnagyolt történetet kapunk, ami igazából csak az ürügyet adja a nagyobbnál nagyobb bunyókra, de hozzá kell tennem, hogy főhősünk karaktere ezúttal kifejezetten ötletesre sikerült:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két rivális bűnbanda. Ahogy az lenni szokott, az egyik főnök nője beleszeret a másik banda jóképű emberébe. Később elválnak útjaik, de tiltott szerelemük nem múlik el nyom nélkül; gyermek születik. A kislányról később kiderül, hogy fejlődési zavarban szenved, amit autizmusnak hívnak, így a külvilággal nehézkesen kommunikál. Ugyanakkor van egy különleges képessége is; tökéletesen le tudja utánozni az általa látott mozdulatokat, különös tekintettel a harcművészetekre. A viszonylagos családi idill nem tart örökké, az édesanya megbetegszik, ráadásul múltjában sincs minden végérvényesen lezárva, muszáj lesz hát pár pofont kiosztani.

Amennyire érdekes a főszereplő karaktere, mindenki más ugyanennyire érdektelen és sablonos. Ott van például a jóbarát, a kissé dagi, de jólelkű kölyök, vagy a szobahőmérsékleten fokozottan gonosz maffiavezér, na meg a thai filmből kihagyhatatlan(?!) travik... Abe Hiroshi is lehet bármekkora színész, ha gyakorlatilag nem adnak neki teret. Ezenkívül, annak ellenére, hogy a film nincs 1.5 órás, jóval hosszabbnak tűnik az unalmas üresjáratok, drámázás miatt.

De legyen elég a fanyalgásból, térjünk a lényegre, az akciókra! Prachya ezúttal sem nyúlt mellé, JeeJa méltó "utód" lett. A verekedések remekül vannak megkoreografálva, Panna Rittikrai ismét kiválóan végezte dolgát, kicsit a Jackie Chan filmekhez tudnám hasonlítani, ahogyan kihasználják a terep, illetve a kellékei adta lehetőségeket. Változatos helyszíneken csattannak a pofonok, a leghatásosabb jelet természetesen a leszámolós rész az ablakpárkányokon, ahol az operatőri munka is jól rásegít a látvány fokozásában. JeeJa valami egészen hihetetlen, a törékeny külső bizony kőkemény harcművészt rejt. Mint az a záróképsorokban kiderül (forgatási bakik), bizony nem egyszer rúgták véletlenül orrba, esetleg fejbe, de úgy istenesen, hogy jómagam is felszisszentem. Ekkor snitt, jegelés, szentségelés aztán kamera indul újra. Nem érzem túlzásnak, ha azt mondom, itt a női Tony Jaa!

(imdb)

a film hivatalos honlapja (thai)