Elképesztően jól sikerült thai alkotás... Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom.

Egy falusi srác, Pod Bangkokba megy dolgozni, ahol nagyon furcsa dolgok történnek vele, megismerkedik egy lánnyal, akibe bele is szeret, de mindez mellékes, és esetleg később ejtek szót róla. A film szürreális, romantikus vígjáték, ahol a legelső jellemző a legerősebb. A szereplők ismertetése egy kicsit rávilágíthat erre: Ott van Pod, aki kopogtat az ujjával, ha nincs más dolga, alapvető dolgokat elront (pl. ha vasalni akar, elfelejti kihúzni a ventillátort és bedugni a vasalót), s úgy véli, hogy mások étele mindig jobban néz ki, mint az övé. Aztán ott van Jin, a lány, aki takarítónő és imád is takarítani, csak azt viseli el, ha minden dolog arccal kifelé néz, és gyerekkorában az égből alápottyant egy fehérborítós könyv, amit ugyan nem tud elolvasni, de feltett szándéka, hogy megfejti tartalmát és az nagy hatással lesz életére. Little Mam már 25 éves, de csak kilencnek néz ki, ezért csak a játékmackójával tud beszélgetni, akinek egyébként külön személyisége van.

A film képi világa zseniális, minden képet átszíneztek számítógéppel, ezért nagyon erős és egymást ütő színekben pompázik minden, mint egy barbi baba ház. Emellett a látványra is nagyon ügyeltek, végig a székhez szegezi a nézőt. A poénok elég absztraktak, de nagyon ülnek, és meggyőződésem, hogy az is élvezi őket, aki mondjuk nem szereti pl. a Monthy Pythont. A szereplők nagyon eltaláltak és a történet is kellően fordulatos és nagyon egyben van. Meg kell mondjam, hogy ez a film nemcsak a thai fimek közül lett a kedvencem, de előkelő helyet foglal el az összesített listában is.

Manu

A Citizen Dog egy 2004-es thai film, az egyik legjobb romantikus vígjáték, amit valaha láttam (mondjuk nem láttam nagyon sokat). Abszolút nem szokványos stílusú, a helyszínek nagyon színesek, a karakterek nagyon egyediek, sok az abszurd humor és a meglepő történés. Rengeteg jó ötlet van benne és hatalmas hangulata van, legfőképpen a remekül passzoló zenéknek és a jó színészeknek hála (a főszereplő srác Hlynur-ra emlékeztet a 101 Reykjavíkból, és legalább akkora arc ^^).
Egyetlen bajom az, hogy úgy voltam ezzel a filmmel, mint az Amélie csodálatos életével: gyönyörű szép, szívmelengető és jó nézni, de még az Ichi the Killer-szerű filmeknél is jobban el van rugaszkodva a valóságtól, mert erőszakot és őrületet rengeteget látok a világban, de optimista lelkesedést, meseien tiszta szerelmet és happy endet nagyon ritkán... De ez csak egy apróság, ettől még igazi kitűnő filmélmény, és a legjobb, hogy nem nyálas és nem is erőszakos, így tényleg bárkinek ajánlható. (Az egy-két abszurd, morbid vicc miatt talán a fiatalabb korosztályokat kivéve.
A thai nyelv pedig szép.

Ramiz

imdb