IMDb 

Most már kétségtelen, a keletet elérte a vadnyugat romantikája. Az elmúlt hónapokban egymás után érkeztek a hírek a készülő westernekről, melyek közül a legnagyobb várakozás Takashi Miike filmjé t övezi, s természetesen a koreaiak sem maradtak tétlen, felőlük is hallani egy nagyszabású projektről . Ezért ért meglepetésként, hogy szinte a semmiből, mindenkit beelőzve Thaiföld rukkolt elő először saját filmjével. Ami a hab a tortán, hogy jelen esetben nem csak egy "mezei", puffogtatós westernről van szó, hanem az alkotók az egészet megfűszerezték egy kis muay thai harcművészettel, jó sok humorral (hiszen ehhez másképp nem igazán lehet hozzáfogni), egy csipetnyi okkulttal, s ugyanennyi ipari forradalom-béli, amolyan gőzgépes technológiával. Meredeken hangzik? Meghiszem azt...

A film egyik legnagyobb erénye, hogy ezt a sok különálló stílust úgy próbálja összegyúrni, hogy mindenre megpróbál magyarázatot adni, még ha felszínes módon is. A történet a 19. sz. közepén játszódik, mikor Thaiföld belépett a nemzetközi kereskedelembe, mégpedig egyetlen exportálható termékével, a rizzsel. A rizsföldek megműveléséhez azonban sok igás állatra volt szükség, melyekkel az országot keresztül-kasul bejáró bivalykereskedők (kvázi cowboyok) látták el a földműveseket. E kereskedőket fosztogatja előszeretettel, amolyan Robin Hoodként egy fiatal harcos, aki nem csak a muay thaihoz ért professzionális módon, hanem a rakéták készítéséhez, amiket aztán magától értetődően lövöldöz ki áldozataira, sőt lovagolja meg őket. Hogy a helyzet ne legyen ilyen egyszerű, bekerül a képbe egy uraság, aki méregdrága traktorokat szeretne eladni a szegény földműveseknek, illetve megismerkedhetünk szövetségesével, egy sötét mágussal is. A szálak pedig elkezdenek gabalyodni, ármány, árulás, szerelem, minden előkerül a kalandfilmek eszköztárából.

A film szívét-lelkét természetesen az akciók adják, melyek igencsak sajátosra sikeredtek. Egyrészt ott van a western hatás, csak itt nem pisztolyokkal lövöldöznek, hanem ököllel, könyökkel és térddel osztják az áldást. Ehhez társul némi természetfeletti erő alkalmazása, és persze a rakéták tűzcsíkjai és füstje. Merész egyveleg, de sikerül jól összehangolni. Míg a vadnyugati háttér és ruházat a stílust, a harcművészet a lendületet, a repkedés és energiadobálás, illetve a rakétázás a látványt biztosítják.

Hasonlóan jóra sikeredtek a karakterek, melyek mintha egy jobb képregény oldalairól léptek volna elő. A hős természetesen igazi cowboy, de ott van a nyusziszájú, beszédhibás, piperkőc uraság, a fekete mágus, aki nem bírja a napot, vagy a két óriási husánggal harcoló, örökké éhes, ősprimitív zsoldos a bandájával, s akkor az élőholttá változó bivalykereskedőkről nem is beszéltem. Persze a film alatt szinte mindenki küzd mindenkivel, mely egyértelmű utalás a fighting animék világára.

A büdzsére sem lehet panasz, látszik, hogy nem két fillérből forgatták a filmet. A CG hihető, szép, szintúgy a fényképezés. A beállítások hatásosak, ami nagyot dob az akciókon, melyek bár nem érnek fel a Tony Jaa-féle bunyókkal, de így is megfelelően fel lettek turbózva.

Az egyetlen problémám a történettel, és a dramaturgiával volt. A film valahogy nem tudta fenntartani a figyelmemet, az egyes jelenetek sokkal jobban üthettek volna, hiszen meg volt bennük a potenciál. Ez azonban ne vegye el senki kedvét, egy könnyed, szórakoztató és élvezhető akciófilmmel örvendezetett meg minket a thai filmipar.