Ázsiafilm

 

A 90-es évek vége felé a remek Iwai Shunji készített egy röpke romantikus filmet April Story címmel. Ugyan a Sumimasen Love-nak gyakorlatilag semmi köze hozzá, mégis talán leginkább ahhoz a történethez lehetne hasonlítani, hiszen ugyanúgy jól eltalált, életszerű hangulat jellemzi. Úgy látszik, tényleg feljövőben van a tajvani filmipar, ahol rájöttek a magától értetődő tézisre, azaz a pénzügyi hiányosságokat ügyes kis sztorikkal igyekeznek ellensúlyozni.

Lin Yu-Hsien nem tartozik az ismert rendezők közé, valószínűleg még Tajvanon sem, pedig a Sumimasen Love immáron a harmadik munkája. Egy dokumentumfilmmel, a Jump Boys-szal debütált még 2005-ben, majd egy évvel később a gyerekek után a tinédzsereket vette fókuszba az Exit No. 6-ben, ahol a drámát, a misztikumot és a fura figurákat jó érzékkel összekeverve egy érdekes kompozíciót sikerült összehoznia.

 

Ezután jó hosszú szünet következett, de úgy fest, Lin sikeresen használta ki a Cape No. 7 oldalvizét. A legnagyobb húzása az volt ezen a téren, hogy leszerződtette a női főszerepre a nagy kasszasikerben feltűnt japán Tanaka Chie-t és mind őt, mind a férfi főhőst alakító Wu Huai-Chung-ot a saját nevén szerepelteti, ráadásul a két karakter múltja is úgy van felépítve, mintha ténylegesen az őket alakító emberek múltjaként funkcionálna.

 

Hogy mi is ez a sztori? Egyetlen nap történéseit ismerhetjük meg, amikor is a tárcáját elhagyó japán fotómodellt kisegíti a jóravaló fiatal férfi, majd ha már így alakult, együtt töltik el a nap hátralevő részét. Így leírva nem túl mozgalmas, de az, ahogy megismerik egymás világát (ami leginkább a férfiét takarja, hiszen ő van úgymond „odahaza”), az igencsak hangulatos!

 

Túl sokat elemezgetni nem érdemes a filmet, de feltétlenül megjegyzésre érdemes, hogy a történet nem lineárisan halad, ami egy idő után kicsit zavaró, olyan érzése lesz az embernek tőle, mintha a rendező még a 75 percet sem tudta volna teljesen kitölteni, így többször mutat meg egyes jeleneteket. Ez a módszer persze csak abban az esetben működik, ha a közben megtudott információknak köszönhetően más megvilágításba kerül egy-egy esemény, itt azonban ezt nem mindig sikerült elérni.

 

Ettől függetlenül aki szereti az ilyesmi sztorikat, az jól fog rajta szórakozni. Érdekes a színhelyül szolgáló tajvani kisváros lakóinak bemutatása, jól átjön a képeken a helyszín hangulata. A jellegzetesen ázsiai vonásokkal felruházott romantikus szál nem veszélyes (hiszen gyakorlatilag két vadidegen ember együtt töltött egy napját mutatja be), a poénok ülnek, a két főszereplő pedig jól játszik. Ennél több pedig nem is kell, reméljük, még jópár legalább ilyen színvonalú tajvani filmhez lesz szerencsénk a közeljövőben!

Trailer