Candy Rain (Hua chi liao na nui hai) (2008)
Sajnos a négy történet közül három nem nyújt semmi különöset, unott ásítozás közepette nézi őket végig az ember. Az első epizód még azelőtt véget ér, hogy valami komoly kialakulna belőle, a második szereplőivel nem nagyon szimpatizáltam. A harmadik rész egyértelműen a legjobb, egyben a legéletszagúbb közülük, míg a negyedik szimplán hülyeség, egyúttal az egész film addigi komolyságát megkérdőjelezi. A lezárásként összefoglalást nyújtó epilógus pedig olyannyira evidens dolgokat oszt meg a nézővel, hogy az már-már bántóan hat.
Bármilyen hihetetlen is, a film legerősebb eleme a soundtrack. Nagyszerű dalokat válogattak össze hozzá, ráadásul igen sokat, amik közül Faye Wong angolul feliratozott száma volt rám a legnagyobb hatással [végre értettem, miről énekel]. Szuper! Ha a filmet nem is, az OST-t feltétlenül érdemes beszerezni, bár ez az egy dolog már önmagában elgondolkodtató a produkcióval kapcsolatban, hogy ha a nézőnek erre van ideje, akkor nem nagyon köti le, amit lát.
A zene minősége egyébként már csak azért sem lehet véletlen, hiszen több helyi popsztár is helyet kapott a szereplők között, köztük a már többször bizonyított Karena Lam, Cheer Chen, valamint az ebben a sztoriban debütáló Cyndi Wang. Karena és Cyndi azonban a kiábrándító negyedik részben játszik, ami leginkább egy szánalmas Stephen Chow utánzatra hasonlít, borzalmasan kisarkított és túljátszott karakterekkel és a leggagyibb paródiákra emlékeztető leszámolással, valamint szándékosan debil számítógépes grafikával megspékelve. Nem is értem, ezt a részt hogyan gondolhatták komolyan.
Röviden, ezt a sztorit megéri kihagyni, vagy legalábbis bőven elég a harmadik epizódra koncentrálni. Nem ezzel a filmmel fog betörni Tajvan a mozinagyhatalmak közé, az biztos, viszont az OST feltétlenül beszerzésre érdemes!
iMDB
Trailer
A legjobb dolog a produkcióban, ami valójában nem is része a filmnek