Whispering Corridors (Yeogo Goedam) (1998)
Park asszony, egy lányiskola pedagógusa megdöbbentő felfedezést tesz az évkönyveket nézegetve. Felhívja egykori kedvenc tanítványát, hogy megossza ezt vele, de már nincs ideje végigmondani: megszakad a vonal. Másnap holtan találnak a tanárnőre. A volt tanítvány, Eun-young munkát vállal az iskolában, hogy betöltse a megüresedett helyet, és kiderítse, mi is történt. A sztori innentől két szálon fut: az egyik a tanárnőt és annak nyomozását kíséri figyelemmel, a másik pedig az egyik diáklány szemszögéből próbálja bemutatni az iskolát.
A film műfaját tekintve dráma-horror, de egy-két ijesztőbb jelenetet kivéve végig a drámai jelleg kap hangsúlyt.
Ezt a filmet több okból is szeretném kiemelni a többi hasonló jellegű közül:
Egyrészt 1998-ban készült, amikor még az ilyen filmek jóval ritkábbak voltak (ekkortájt készítették el a japánok a Ringu-t), így felfoghatjuk akár mérföldkőnek is, hiszen azóta Koreában rengeteg film készül a hosszúhajú szellemlányos kaptafára építve. Legnagyobb bánatomra azonban ezek közül elég sok épphogy megüti az átlagos szintet.
A másik ok - ami majdnem a film vesztét is okozta - hogy kegyetlenül őszintén mutatja be a koreai iskolarendszer hibáit, problémáit (ami miatt az illetékesek hevesen ellenkeztek, próbálván betiltani a filmet). A diákok ugyanis teljesen ki vannak szolgáltatva a tanárok kedvének, akik ezzel a hatalommal előszeretettel vissza is élnek, gondolok itt szexuális zaklatásra, verbális és fizikai fenyítésre, megalázásra, stb...
Ezen kívül úgy érzem, hogy bár az alaphelyzet sablonos, a későbbi történések és a végkifejlet már nem annyira.
Leginkább a műfaj kedvelőinek ajánlanám, mások lehet nem tudnák értékelni túlzottan.
Azóta készült a filmnek 3 "folytatása" is, de gyakorlatilag csak a cím közös és a környezet (lányiskolában játszódik mindegyik).
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.