Antarctic Journal (Namgeuk-ilgi) (2005)
Egy hat fős expedíció indul a Déli-Sarkon a célja felé, ahol még nem járt senki más. Eleinte minden szép és jó, még egy 80 évvel ezelőtti expedíció naplóját is megtalálják, aztán ahogy fogynak a készleteik, egyre furcsább dolgok történnek, amik kísértetiesen emlékeztetnek a 80 évvel ezelőtti eseményekre. És egyre közeledik a napnyugta…
Fura egy film ez. Az elején kalandfilmnek indul, aztán egy furcsa jelenet után az ember azt gondolná, hogy valami sci-fi horror lesz belőle, azonban mégsem. Ez egy igazi lélektani thriller, amiben az emberi egymásrautaltság és összezártság során felmerülő feszültségekre fókuszálnak. Azonban valahogy végig olyan érzésem volt a film során, hogy nem értettem meg benne valamit. Néha a szereplők meglehetősen logikátlanul viselkedtek és ez egy idő után kissé zavaró volt. A film technikai kivitelezése egyébként a koreai filmektől megszokottan remek, gyönyörű képeket tettek bele, szikrázó napsütés a havas tájak felett, látványos hóviharok, stb. Összességében a film nem rossz, de a „nemszeretem” kategóriába tartozik, mert nem tudom eldönteni, hogy én nem értettem meg, vagy tényleg nincs benne ennél több. Arról nem is beszélve, hogy mi a szerepe benne az elején látható „fehér izének”, meg miért van egy ember által készített dolog egy olyan helyen, ahol állítólag nem járt még senki sem. Azért kíváncsi leszek, hogy a rendező, Pil-Sung Yim következő filmje, a The Host milyen lesz.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.