Ázsiafilm

Nem fogok sok szót vesztegeni erre a filmre - amekkora hype volt körülötte, annyira rosszul sikerült, dacára a nagyszerű stábnak.

A filmben egy szerelmi háromszög kínlódását kísérhetjük végig - van egy nagyon szerencsétlen, de nagyon szép kislány (Ji Hyun Jun), aki békésen festeget Amszterdam egy terén.  Aztán van két nagyon kemény faszi, akik közül természetesen az egyik rendőr, a másik meg bérgyilkos. Tehát megvan a jófiú, meg megvan a rosszfiú, a kérdés már csak az, melyik tudja elcsábítani ezt a parlagon maradt virágszálat, mondhatni százszorszépet.

A festészetben van egy külön kategória, mégpedig az a felszínes, kizárólag lakberendezés céljára gyártott irányzat, melyet leginkább a napraforgókkal és a gémeskutakkal lehet megfogni. Giccs. Ez a film gyakorlatilag e festményeknek mozgóképre rögzített változata, de hogy ne legyen nehéz erre asszociálni, kapunk egy kis segítséget az alkotóktól, hiszen a főszereplő kislány képeit nagyrészt ez a stílus alkottja. Persze nem napraforgóval, hanem százszorszéppel. Ha már a főszereplőnél tartunk, nem csak a képeket, hanem Ji Hyun Jun-t is  kellően megcsodálhatjuk a több, mint két óra alatt. Természetesen, hogy a mély dialógusok véletlenül se tereljék el a figyelmet gyermeki ártatlanságáról, gyorsan megnémul szegény. Mondjuk egyébként is igen szótlanra sikeredett karakter és emellett annyira kidolgozatlan, hogy a modell/színésznő nem igazán tudott megbírkózni vele, így perceket tölthetünk vele, hogy csak bután nézzük és nézzük, ahogy bután néz és néz, de nem tudunk rájönni, hogy mi is a baja.
 

A másik két szereplőről csak annyit, hogy annyira egyformára sikeredtek, mintha ikrekkel lenne dolgunk. Persze az alkotóknak nyilván ez volt a céljuk, de azért mégis. Ennél többet érdemeltünk volna.

Az mindenesetre látszott, hogy nem csak a színészek, de a rendező sem tudott megbírkózni ilyen silány forgatókönyvvel. Az egy dolog, hogy a dialógusok színvonala valahol a brazil szappanoperák szintjén mozog, de az már kétségbeejtő, hogy nem tudták kitölteni a filmet, ezért folyamatosan ismételtek. Persze ezt még elfogadtam volna, ha célzatosan történik, de nem. Egyes jeleneteket egy-az-egyben újranézhettünk több alkalommal is, illetve az is borzasztó, hogy a két faszi ugyanúgy akarta megkaparintani a kiválasztott hölgyet. Valami iszonyatosan idegesítő volt ez a leplezetlen igénytelenség.

Bár nem sikerült betartani ígéretemet és egy kicsit sokat írtam erről a filmről, illetve az is biztos, hogy sokan megköveznek ezért a véleményért, de azért nézzünk a színészek és a rendező neve által rárakodott mézes máz mögé és próbáljunk benne valami értéket találni. Nem fogunk.