Running Wild (2006)
Kevés eredetiség, sok klisé, de még több izgalmas és élvezetes jelenet - ez a paradoxon jellemző Kim Sung-su debütáló munkájára, a Running Wildra.
Két, teljesen ellentétes személyiségű zsaru kénytelen összefogni egy nagy kaliberű maffiafőnök letartóztatásáért. Egy szálon tudnak csak elindulni, miszerint a főnök megölette egy barátját, egy másik banda fejét, s talán erről írásos feljegyzést, hiteles dokumentumot is készített. A történet azonban nem egy szálon fut, megismerhetjük mind a jófiúk, mind pedig a rosszfiú életét, hátterét, s mint ahogy lenni szokott kiderül, hogy minden mindennel összefügg.
Hát ez nem túl eredeti történet. Az egyik zsaru, akit Kwon Sang Woo (Love so Divine) alakít egy magányos, kezelhetetlen, erőszakos és láncdohányos fószer, míg társa, majd természetesen barátja a papírmunkát részesíti előnyben, illetve a törvények végletekig menő betartását, betartatását. Őt az Oldboyból és a Sympathy for Lady Vengeanceből ismert Yu Ji-tae formálja meg. A sztori tehát alapjáraton nem egy nagy durranás, de később megfelelőképpen bonyolódik, csavarodik, sőt van egy pont, ahol túlzottan is. Elég nagy összpontosítást igényel a nézőtől, hogy ne vessze el a fonalat, pedig a képlet nem annyira bonyolult. Tehát a történet végeredményben nem rossz, a színészek szokásukhoz híven hitelesen alakítják a rájuk bízott karaktert, sőt próbálnak valami újat, többet beleerőszakolni abba az elcsépelt szerepkörbe. De mi maradt még? A kivitelezés. Ez igazából nem hagy kivetnivalót maga után. A tekergőző történetben nem lehet felfedezni dramaturgiai hibát, egy-két hatásvadász zoomoláson kívül a kamera és a filterek, illetve összességében a látvány nagyon jó, a zenét pedig Kenji Kawai jegyzi, aki megtett mindent, hogy az tökéletesen passzoljon a változó hangulatú és ritmusú filmhez.
Néhol azért a pengeélen táncol a film. Egyes jelenetekben már-már totálisan blőd dialógusoknak lehetünk fültanúi, de szerencsére ezzel a készítők is tisztában voltak, és egy-egy poénnal elütötték. Emellett van egy-két kérdőjeles cselekedet benne, amit nem tudtam mivel indokolni, de végeredményben ennyi egy akció thrillerbe belefér.
Tökéletes beetető film. Ha egy ismerősünk retteg a nem az USÁ-ból származó mozitól, de feltett szándékunk, hogy csakazértis megkedveltetjük vele az ázsiai filmeket, akkor szerény véleményem szerint a Running Wild nem rossz választás. Az alapjait egy amerikai típusú zsaru thriller képezi, ám annyiban több annál, hogy odafigyeltek rá, kidolgozták, és megtettek mindent a filmért, ami tengere-túli barátainknak manapság nem nagy erősségük. Persze mindenki más is megnézheti, aki igényes, de nem túl megterhelő szórakozásra vágyik. Ha hajlandó elfogadni a fentebb tárgyalt hiányosságokat, kellemes két órában lehet része.
Hozzászólások
Én azzal egészítenélek titeket ki, így majd két hónap után, hogy kint is vannak egyszerű emberek, nekik mennek ezek a tucatabb filmek. Meg vannak a Ramiz által említett ezerstílusú filmek. Na, mi ezeket szeretjük, meg a kinti értelmiségi is.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.