Kwak Jae-Yong új filmjét nem hiába várták lélegzetvisszafojtva rajongói (már két éve). Egyrészt sokat ígért a kellemes trailer és az eye candy szereplők, de mindez mellékes, mert az a tény a legfontosabb, hogy nevezett úriember jegyzi rendezőként és forgatókönyvíróként a My Sassy Girl, a Windstruck és a The Classic című filmeket. Az ő neve a garancia arra, hogy csak jó sülhet ki a romcom-ba oltott kardozós-repkedős-huzaltechnikás wuxia történetből.
A film után ezért éri váratlanul a nézőt a száján önkéntelenül is kicsúszó kérdés: Mégis mi a jó ég volt ez?

Pedig a My Mighty Princess egyáltalán nem rossz. Sőt! Mindössze tudni kell a helyén kezelni. Egész egyszerűen ez egy könnyed, felszínes darab, ami nem nagyon lóg ki a tucatnyi "My..." kezdetű vígjátékok hosszú sorából. Valószínűleg azért készült, hogy tisztes profitért sikeresen meglovagolja az egykor vadul tomboló "My..."-szériát. Ez az első ránézésre pofonegyszerű szándék végül a lehető legrosszabbul sült el.
Ennek elsősorban nem konkrétan a film az oka, a maga idejében egész kellemes hasznot hozhatott volna a készítőknek. Igen ám, csakhogy az utómunkálatok óta eltelt két és fél év, már az a hír is járta, hogy soha nem kerül bemutatásra.

Két és fél év pedig túl hosszú idő, nézzük csak tételesen, hogy miért is. A "My..."-filmek aranykora rég elmúlt, csak néhány izzadságszagú, erőltetett próbálkozás nem nézett még szembe ezzel a ténnyel, a közönség már nem kíváncsi az egykor remekül teljesítő formulára. A három főszereplő 2005-2006 táján induló karrierje finoman szólva sem dicsekedhet fényes kassza- és kritikusi sikerekkel, tehát a 2008. nyárvégi bemutatót a film három többé-kevésbé befutott, ám kissé súlytalan színésszel várta (igaz, a női főszereplővel most kezd futni a szekér a Go Go 70's kapcsán). Végezetül pedig a célközönség, a trendi tinédzserek érzékenyek ám a koreai popkultúra legapróbb rezdüléseire is, így megérthető, ha egy 2005-ös slágerekkel telenyomott filmmel nem lehetett őket becsalogatni a moziba.

A késlekedésnek meg is lett az eredménye: a bemutató hetében 27 ezren voltak rá kíváncsiak (a Windstruck-ra anno 2,5 millióan...), majd a második héten ez a szám is megfeleződött, majd ahol csak tudták, le is vették műsorról (fenti számok a Hancinema-ról származnak). Anyagilag tehát kolosszális a bukás, pedig a film rossznak nem nevezhető. Átlagos ugyan és felszínes, de ezt a csúfos véget nem érdemli meg.

Mert a nyersanyag egész jó. Megkockáztatom: az Ázsiafilm.hu törzsközönségének bármelyik tagja tíz perc alatt csodát művelt volna a filmmel. Kihúz két-három felesleges és erőltetett párbeszédet, két-három jelenetet kis változtatásokkal újraforgat, és rendel szintén 2-3 új jelenetet, szigorúan olyanokat, amit az adott szereplőkkel, és eleve adott helyszíneken külön költség nélkül fel lehet venni. Ezután még öt percet kell szánnia arra, hogy a cd-gyűjteményéből kiválasztva ajándékozzon pár idei koreai lemezt Kwak Jae-Yong rendezőnek, és azzal a jóleső tudattal zárja rá a hangstúdió ajtaját, hogy csúfos kudarctól mentette meg a szívéhez közel álló My Sassy Girl alkotóját - és mellékesen még legalább a gyártási költségeket is kitermeli majd a My Mighty Princess. A legtöbben akár ingyen is dolgoznánk a keze alá.

Nem értem én ezt az egészet. Se a rendezőt, se a producereket. Mint amikor a szakadék felé vágtató kocsin senki sem ül a bakon, de az utasok egymásba kapaszkodva, finom udvariassági köröket futva bíztatják egymást, hogy nem lesz itt baj, és senki sem meri beismerni, hogy gubanc van. Aztán meg néznek bután a vízmosás alján. Darabokban. Senki sem látja közülük, hogy vész esetén legyünk már észnél, és legalább a legelemibb szabályokat tartsuk be?! Ugyan fogja már meg valaki a gyeplőt!
Hogy ne beszéljek rébuszokban tovább, koreai filmesek számára álljon itt három aranyszabály, jól bejáratott klisékhez:

a) bugyis csaj szamurájkarddal, kissé gagyin kivitelezett harcokkal = bombasiker + fanyalgó kritikusok = pénz, pénz, pénz

b) bájos szürke veréb karddal, nemzetközi hírű harcművészeti vezetővel, sztárrendezővel = tisztes közönségsiker + kritikusi hozsannák = pénz, pénz, pénz

c) bájos szürke veréb karddal, gagyin kivitelezett harcokkal = My Mighty Princess = bombabukás = adósság, üres zseb, harakiri.

A képlet ilyen egyszerű. Miért választják akkor szántszándékkal mégis a harmadik lehetőséget? Ha szinte mindig klisékből építkeznek, hogy tudnak valamit ennyire elszúrni?
Ha a kamaszfiúk érdeklődését nem is tudjuk a c) verzióval felkelteni, koncentráljunk helyettük a hölgyekre. De ők is csalódni fognak, mert ebből a romcom-ból egy valami hiányzik, méghozzá a rom. Szerelmi szál gyakorlatilag nincs a filmben.
A 100 Days with Mr Arrogant azzal kezdődik, hogy My Tutor Friendben a félmeztelen Kwon Sang-woo-t kell ápolgatni egy kiadós verekedés után. Ezeknek a jeleneteknek egyetlen célja az volt, hogy a tinilányok szaporább lélegzetvételéről gondoskodjanak, ha már egyszer ők a romcom-ok elsőszámú célközönsége.
A MMP készítői közül vajon hányan láttak a közelmúltban hús-vér tinilányt? Mennyire lehetnek tisztában azzal, hogy milyen igényekkel ülnek be a moziba? Aktuális a kérdés: mi kell a nőnek?
Bizony nem elég, hogy romantikából keveset kapnak, de gyakorlatilag céltalan az eye-candy nagyágyú, Yoo Geon (Kidnapping Granny K) szerepeltetése a vásznon.

Nézzük csak, mi is maradt: a romcom-ba oltott kardozós-repkedős-huzaltechnikás wuxia történetből kihúzható minden, egyedül a komédia stimmel.

E téren végre majdnem maximális pontszám adható a My Mighty Princess-nek, persze csak saját kategóriájában, az egy kaptafára készült koreai tinivígjátékok között. Gyerekjáték lett volna még fokozni, de örüljünk, hogy legalább ennyi is összejött. Egyértelműen On Joo-wan a fénypontja a filmnek, még ha meg is ijedtem tőle, amikor feltűnt integetve az osztályteremben. A könyvtárnál bepótolt mindent...
A vígjáték szálnak annyi róható fel, hogy nem gyúrtak rá egy kicsit a mindössze két villanásnyi időre, a film elején és legvégén feltűnő, hosszú hajú szellemlány-karakterre, kihasználatlan potenciál maradt benne - olyan kár, hogy ez az egész filmről elmondható.

A soundtrack kritikán felüli, ahol kell, ott kellően dagályos és szentimentális, egyébként pedig kellemes koreai hip-hop számok, néhol hagyományos hangszerekkel megbolondítva. Egyetlen fekete pont azért ide is jár. Nagyot dobbant a szívem, amikor meghallottam (már) az ötödik percben MC Mong talán egyik legjobb dalát, a Because I'm a Man címűt. Aztán kicsivel később megint megszólalt. És aztán megint, majd megint. És megint. Szó szerint rongyosra játszották... A szám telitalálat, de mintha ezzel a 2005-ös számmal akarták volna eladni a filmet 2008-ban. Ejnye.

Összefoglalva, a My Mighty Princess ugyanazokat a hibákat produkálja, mint a többi futószalagon gyártott koreai vígjáték. Talán az a jó mégis benne, hogy annyi mindent próbáltak összezsúfolni másfél órába. Ha nem hasonlítgatjuk a rendező korábbi filmjeihez, és rövid úton túltesszük magunkat azon, hogy hősnőnk három suhintással megtanulja mindazt, amit edzett harcosok évtizedek alatt sem tudtak, akkor bizonyára szórakoztató lesz. Van itt minden: szuperhős nehézkes beilleszkedése a szürke hétköznapokba, kosztümös múltidézés harcos klánokkal, vigyorgás On Joo-wan jelenetein, aranyos szereplők, bájos poénok, öregurak mozgalmasra sikeredett nyugdíjastalálkozója; a holdfényes, vadvirágos mezős jelenetnél az emberre rátörhet a szentimentális, szipogós papírzsebkendő-gyűrögetés, és még ott vannak a huzalok, a röpködés, és akkor Pucca-ról még meg sem emlékeztem.
Tömény stílus- és helyenként giccskavalkád.

Kicsit táncolnak és énekelnek még, és simán eladhatják Bollywoodban...

imdb

HanCinema

Eredeti cím: 무림여대생

Magyar felirat