Kim Ki-duk úgy látszik, megtalálta a saját utódját és egyből lehetőséget is teremtett a számára, hogy megmutathassa képességeit. A feltörekvő tehetség neve Jeon Jae-hong, aki 2007-ben a Fish című rövidfilmmel mutatkozott be a közönségnek. Közös munkájuk alapötletét Kim vetette papírra, aki ezúttal producerként is segédkezett a forgatás során, míg a forgatókönyvet és a rendezést Jeon vitte véghez. A végeredmény pedig olyan, hogy akár Kim Ki-duk is készíthette volna...

A történet középpontjában Eun-young, egy fiatal nő áll, akinek szépsége valóságos átok a számára, ugyanis a nőktől folyton féltékeny pillantásokat, a férfiaktól pedig kéretlen udvarlásokat kap. A törékeny lelkiállapotú lány pedig nem egészen önszántából ugyan, de egyik pillanatról a másikra elindul lefelé a lejtőn.


Mint Kim filmjei általában, úgy a Beautiful sem a könnyed szórakozást és kikapcsolódást nyújtó alkotások közé tartozik. Kemény, naturális és helyenként húsbavágó, de pont ezek miatt hat valóságosnak. Instabil lelkiállapot, nemi erőszak, bulimia és anorexia, a záró csavar, valamint egy elejtett mondat (valami olyasmi, hogy a szépség végzet) fűszerezi a történteket, jól eltalált összhangot alkotva. Az egyik legnépszerűbb gyorséttermi lánc termékei számára viszont negatív reklámként szolgál, helyeként már-már gusztustalan módon. Az egyik fő kérdés pedig, hogy honnantól kezdve számít egy jóakaró zaklatónak, néminemű hasonlóságot mutat a japán Kikareta onna dilemmájával, bár jóval kevésbé pornográf nézőpontból szemléltetve.


Akárcsak a történetvezetést tekintve, úgy technikai téren is hűen követi mesterét a fiatal rendező. A beállítások, a kameraszögek, a kevés párbeszéd, a képi világ mind-mind Kim korábbi alkotásaira emlékeztetnek. Tulajdonképpen ez az, amit leginkább fel lehet róni hibaként Jeon munkájával szemben, hogy teljességgel hiányzik belőle az egyéniség, a nézőben leginkább az merül fel, hogy amit lát, az egy Kim Ki-duk "light" történet.


A történet hangulata és naturalizmusa egyébként Kim az ezredforduló környékén forgatott drámáival mutat rokonságot, az újabbkeletű, már inkább a művészi vonalat előtérbe helyező alkotásainak szépsége hiányzik belőle. Ez természetesen nem baj, hiszen Kim legerőteljesebb produkciói pont abban az időben készültek (lásd Rosszfiú, Address Unknown).


A Beautiful abban is rokon Kim filmjeivel, hogy akárcsak azokról, úgy erről is elég nehéz hosszas ajánlót írni. Akit érdekelnek Kim munkái, annak úgyis elegendő információ a rendező neve és az, hogy részt vett a film munkálataiban, aki pedig még nem látott tőle semmit, annak hiába is ecsetel az író bármit hosszasan. Lehetne írni a színészek játékáról, de nem érdemes (jók), a nevük pedig úgysem mond semmit (Cha Soo-yeon és Choi Myeong-su, egyikük sem túlságosan ismert egyelőre). Inkább arra buzdítanék mindenkit, hogy nézze meg a filmet, a mostani koreai felhozatalban ugyanis mindenképpen a színvonalas darabok közé tartozik még úgy is, hogy leginkább Kim Ki-duk utánérzésként hat.

iMDB