Ázsiafilm

 

Jun-won (Han Suk-kyu) kisvárosi fényképészként éli átlagemberesen eseménytelen életét. A középkorú férfi üzletébe az egyik nap betéved egy csinos, fiatal parkolóőr, Da-rim (Shim Eun-ha), akinek hivatásából adódó látogatásai hamar Jun-won napi rutinjába ivódnak. Lassan közelednek egymás felé, szépen alakulgat a barátságuk, de semmi komoly dolog nem történik köztük, aminek megvan a maga oka, ugyanis a férfi hamarosan meg fog halni egy meg nem nevezett betegségben. A mindig mosolygós és kedves fickó már elfogadta a sorsát; korábbi hétköznapi életét nem feladva készül az elkerülhetetlenre. Tudja, hogy nem lenne fair a nővel szemben, ha elmélyülne a kapcsolatuk, ezért nem kezdeményez, a probléma csak az, hogy Da-rim egyre inkább kötődik hozzá. A dilemma tehát adott, a megoldásért viszont meg kell néznetek a filmet. Megéri.

A Christmas in August, nagyon helyesen, tartózkodik a végletes érzelmek hatásvadász bemutatásától, kerüli a melodrámák „nagy pillanatait”, amelyektől minden jóérzésű ember cukros epét öklendez fel. Helyettük a mindennapok jelentéktelennek tűnő pillanatait emeli ki és emeli jelentőségteljessé. A film elején a fényképész szinte egydimenziós karakternek tűnik, mindenkire mosolyog (foglalkozási ártalom), mindenkivel végtelenül kedves és barátságos, ahogy viszont a film előrehaladtával betekintést nyerünk az életébe (hétvégi ivászat egy haverral, a távkapcsoló használatának megtanítása az öregének, családi vacsora stb.), úgy válik egyre inkább életszagúbb karakterré. Amikor pedig az elmúlásra való felkészülés feszültsége és a tehetetlenségből adódó elfojtott düh megrepesztik az addig szilárdan álló, „csakazértis” mosolyra húzott álarcot, a film elnyeri azokat a pillanatokat, amelyek klasszikus rangra emelik.

Han Suk-kyu (Green Fish, Shiri) alakítása a maga őszinte egyszerűségében lenyűgöző, partnere, a színészkedést egy ideje sajnos hanyagoló Shim Eun-ha (Art Museum by the Zoo, Tell Me Something) szintén lefegyverzően természetes a szerepében. A spoilerkedés elkerüléséért nem szeretnék utalni bizonyos dolgokra, de a film vége felé én sem bírtam tovább visszatartani a meghatottságom, a két karakter annyira belopta magát a szívembe. Az érzelmeimet szolid iramban megdolgozó film addig-addig rakosgatta a kis súlyokat, amíg végül elérte a célját, és tette ezt anélkül, hogy kiütésre kellett volna emelnie a kezét. Bravúros, ha ezt egy rendező el tudja érni, a Christmas in August pedig tökéletes példa erre.

A film vizuális téren is egyszerűséget, visszafogottságot áraszt magából, sok a statikus beállítás, a kameramozgások is igen szolidak. A zene a zongorára, akusztikus gitárra, a felemelő pillanatokban pedig a hegedűre támaszkodik: igazából pont olyan, mint amilyet az ilyen fékezett habzású melodrámák megkívánnak, szerencsére sosem billen át a ló túloldalára, és olyan nagyszerűen idomul a képekhez, hogy elválasztva tőlük, nem hiszem, hogy külön megállná a helyét. Ezt azonban nem negatívumként kell érteni.

A koreai filmek népszerűsége Japánban kitermelt egy hazai feldolgozást, amihez eddig nem volt szerencsém, de szerintem nem is lesz a közeli jövőben, ha rajtam múlik. Sorry, de egyszerűen nem hiszem, hogy ennél többet ki tudtak volna hozni a témából a szigetország filmesei, de tudom, hogy csak az én hozzáállásommal van a baj.

 

A Christmas in Augustot csak ajánlani tudom, még azoknak is, akiknek alapból herótuk van a koreai romantikus drámáktól. (Nekem nincs.) Érzésem szerint ebbe a filmbe több dráma szorult, mint romantika, így talán könnyebben fogyasztható nekünk férfinépeknek is. Lehetőleg addig nézzétek meg, ameddig az amerikai remake-maelström be nem szippantja ezt a filmet is, igaz, attól még mindig ugyanolyan remek mozi marad. Mindegy. Lényeg, hogy megéri rászánni az időt, és ha már megnézitek és kedvet kaptatok a rendező többi munkájához, figyeljétek meg, hogy mindegyik filmjében megpucolnak egy almát. Ezt valami számomra is megmagyarázhatatlan okból fontosnak tartottam megemlíteni.

(imdb)

(A filmhez készült magyar felirat elérhető az oldalon.)