Ázsiafilm

Adott egy édesanya, akinek éjjel nappal dolgoznia kell. Teszi mindezt egy szem lányáért, akinek szeretne megadni mindent, de útközben valahogy mégis a visszájára fordul mindez, és az anyai gondoskodás a gyerek számára csupán annyit jelent, hogy az egész napot egyedül kell töltenie egy lakásban, ahova anyja éppen a munkája miatt költözött. A környezet nem éppen egy kislánynak való, és mindez hamar ki is ütközik viselkedésén. Mindeközben a házzal kapcsolatban is felmerül néhány probléma. Érdekes módon az emeletek számozása közben kifelejtették a négyes számot. Van egy harmadik, és felette egy ötödik emelet... hogy miért? Egy kellemetlen múltbéli esemény következtében, aminek valódi részleteit csak kevesen ismerik, és mi is csak a film végén tudjuk meg. Akkor világossá válik majd az is, hogy mi az oka annak, hogy az a bizonyos negyedik emelet mégis létezik valamilyen formában...

  A film koncepciója leginkább a mára klasszikusnak számító 2002-es japán horrora, Hideo Nakata „Dark Water”-ére hasonlít. (Amit most írok, az nem vonatkozik az amerikai változatra, egy külön cikket lehetne írni arról miért is nem volt jó az a film... ) A különbség leginkább abban keresendő, hogy Nakata munkájában a dráma és a horror nem választható el egymástól, mert a film éppen úgy szólt a szülői felelősségről, a csonka családok és a társadalom problémáiról, mint a halott kislányról. Ez még akkor is így van, ha esetleg az alkotók eredetileg csak egy horror filmet akartak készíteni, de mégis több lett belőle. A Forbidden Floor azonban inkább csak felhasználja ezeket az elemeket, de nem fejti ki őket eléggé. Látjuk, hogy az anyát állandóan zaklatja a főnöke, hogy nincs egy nyugott perce, de mégis csak a szellemeket várjuk. A színészekkel nem volt különösebb gondom, a kislány például telitalálat. Aranyos, és ügyes, a különböző érzelmeket is kellő átéléssel mutatja be. Az operatőri munka is bőven megüti az átlagot.

A végső fordulat szerintem jól eltalált, megfelelő alapot szolgáltat a korábbi eseményeknek. Tulajdonképpen itt kezdjük igazán értékelni a filmet és megbocsájtjuk neki a néhol bizonytalan történetvezetés okozta üresjáratokat, és a kevésbé hatásos szereplőket (babysitter).

Összességében a Forbidden Floor nem rossz film, de lehetett volna jobb is. Ha tetszési index alapján sorba akarnám állítani a „4 Horror Tales” minden darabját, azt hiszem, ez a film lenne a harmadik helyezett. Mindenesetre azt mondom, érdemes megnézni a műfaj rajongóinak, túl nagy csalódás nem érheti őket. 

A sorozat további részeiről:
4 Horror Tales - Dark Forest (2006)
4 Horror Tales - D-Day aka. Roommates (2006)
4 Horror Tales - February 29 (2006)