Ázsiafilm

IMDb

A film azok közé az ügyes koktélok közé tartozik, melyek nélkülözik ugyan a sajátos ízeket és aromákat, viszont az alapanyagokat annyira jól keverik össze, hogy a végkifejlet egész elfogadható lesz. Így a Shadows in th Palace alkotógárdája sem csinált mást, minthogy fogta a fentebb említett sorozatot, hozzáadta a Blood Rain sajátos, a krimi és az okkult között egyensúlyozó hangulatát, és hozzáadott a biztonság kedvéért egy csipetnyi szellemlányos horrort.

 

A királyi palotában egy fiatal szolgálólány öngyilkos lesz. Mindenki elfogadja a szomorú tényt, kivéve a boncolást végző nővért, aki egyértelmű bizonyítékok sorozatát vonultatja fel, melyek azt támasztják alá, hogy bizony ez gyilkosság. Furamód senki nem akar hinni neki, vagy legalábbis próbálja lebeszélni őt igaza folyamatos bizonygatásáról. Ahogy azonban egyre mélyebbre ás rájön, hogy talán mégsem kell mindig annyira ragaszkodnia az igazsághoz.

 

A film húzó erejét a krimi jelleg adja. Képzeljünk el egy Agatha Christie regényt, melyet olyan egzotikus környezetbe helyeznek, mint a koreai királyi palota, annak minden világi hívságával. Gyönyörű ruhákba öltöztetett szépséges szolgálók tucatjai, akik mind a király, jobban mondva a palota feleségei lesznek, ahogy belépnek annak kapuján. Innentől kezdve nem létesíthetnek intim kapcsolatot férfivel, szűznek kell maradniuk, s ami végképp kiélezi a helyzetet, az a köztük uralkodó szigorú hierarchia. Zárj be egy helyre sok nőt, tégy köztük rangbeli különbséget, s az intrikának olyan táptalajt teremtesz, melyet valójában te sem akartál.

 

A rendező remekül operál a sok szereplővel, ami nélkülözhetetlen egy jó krimihez (és az európai néző számára zavaróak is lehetnek az egyforma ruhába öltözött, ugyanolyan hajviseletet hordó lányok), a drámai helyzetekkel, és a néha megrázó jelenetekkel. A képek is a fentebb említett sorozatot idézik, kevés a totál és sok a közeli. A film így veszít a klasszikus értelemben vett történelmi mozi jellegből, ám erősödik vele a horror fíling, ami minden tekintetben korrekt eljárás a forgatókönyv irányvonalát tekintve. A Shadows in the Palace tehát dícséretes munka, valami azonban mégis hiányzik belőle, egy csipetnyi plusz, ami igazán emlékezetessé tehette volna a filmet. Azonban még így is messze jobban sikerült, mint a jóval nagyobb reklámot és visszhangot kapott Hwang Jin-yi.