Ázsiafilm

IMDb 

926-ban Balhae elbukott, és helyén egy új országot alapítottak, ez volt Dongranguk. A túlélők természetesen nem hagyták magukat, és minden erejükkel azon voltak, hogy visszaszerezzék a hatalmat. Az új vezetés egy bizonyos Killer-Blade nevezetű hadseregre bízta a feladatot, hogy a leigázott nép királyi vérvonalát végleg elvágja. Módszeresen kezdték hát megölni a jelölteket, akik egyesíthették volna a felkelők seregeit. Egyetlen ember maradt, aki a királyi család tagjaként alkalmas a feladatra. Jeonghyeon herceg, akinek felkutatására elküldik a gyönyörű Yeon Soha-t. Természetesen mindeközben a gyilkos-penge sem tétlenkedik...

Kissé félve ültem le megnézni ezt a filmet. Nem sok jót vártam azok után, hogy Young-jun Kim rendező úr előző munkája a 2000-es Bichunmoo nem igazán nyerte el a tetszésemet. Itt viszont már az első percekben érezhető volt, hogy valami megváltozott. Young-jun Kim már nem szuper közeli felvételekkel próbálkozik, most már látszódnak az emberek is harc közben. A koreográfia tökéletesen megfelel az adott szituációnak, nem ugrálunk jobbra-balra állandó jelleggel, mint az emlegetett Bichunmoo-ban. Nem állnak a katonák szándékosan a kard útjába, sokkal inkább véletlenszerűnek hat a viselkedésük, ahogy az joggal elvárható tőlük. A zeneszerzőnek minden elismerésem, a megfelelő pillanatban csendül fel a megfelelő aláfestő muzsika. Ezúttal tehát a technikai, és az operatőri munkával semmi probléma sem volt. Térjünk vissza egy kicsit a történethez.

A főszereplők jellemábrázolása jól sikerült, sőt még a halványan jelen lévő, a film vége felé egyre erősödő érzelmi szál is hatásos, átélhető. Jól kiegészíti a főszereplők közös céljait, újabb okot szolgáltatva a harcra. A karakterek követhető fejlődésen mennek keresztül, nem olyan bosszantóan hullámzó egyéniség egyik sem, mint a korábbi filmben. Tudjuk, mit miért tesznek, és idővel meg is kedveljük őket. A történet is éppen csak annyira bonyolult, amennyire szükséges. Örömmel nézzük, ahogy végigverekszik magukat a változatos helyszíneken, miközben elmélkednek tetteikről, és a jövőről. A színészi munkával sem volt különösebb probléma. Néhány kevésbé meggyőző mellékszereplő volt csupán, de ők nem szerepeltek olyan hosszú ideig, vagy éppen csak azért jöttek hogy meghalhassanak, így nem okoztak komoly fejfájást... :)

Az egyetlen dolog, ami engem zavarni szokott a hasonló történetek kapcsán, hogy valahogy irritál, ha 40 kg súlyú főhősnők 8 méterre rúgnak el 100 kg feletti edzett izmos férfiakat... :) Szerencsére itt inkább az ügyességen van a hangsúly, illetve egy olyan filmben kevésbé bántó számomra egy ilyen momentum, ahol minden valamirevaló harcos képes 1000 métereket ugrani, vagy a vízen/levegőben futni... :)

Összefoglalva az eddig elhangzottakat elégedetten mondhatom. Ettől a filmtől megkaptam mindent amit a Bichunmoo-tól vártam. Mindenkinek jó szívvel ajánlom legalább egyszeri megtekintésre. Young-jun Kim-nek pedig megbocsájtom azt a kis baklövést, és várom, mivel rukkol elő legközelebb…