Ebben a koreai romantikus vígjátékban leginkább a két főszereplő személye az érdekes, akik korábban a nagy sikert aratott My Tutor Friendben már játszottak együtt. Természetesen az Almost Love semmilyen szinten sem folytatása a 2003-as filmnek, a kettő között azonban óhatatlanul is párhuzamot von a néző, nem alaptalanul.

Akárcsak jópár másik hasonló témát boncolgató koreai alkotás esetén, az Almost Love-ra is jellemző a stíluskavalkád, azaz a rendező nem igazán tudta eldönteni, hogy milyen műfajú alkotást is próbál forgatni, így került bele sokminden a tipikus vígjátéki elemektől kezdve az akciókon keresztül egészen a melodrámáig.


A sztori a legelején egy parodisztikus vígjátéknak tűnik, aztán egyre komolyabbra fordul. Az egyik főszereplő ugyanis egy kicsit habókos fiatal fiú, Ji-hwan, akinek az a legnagyobb álma, hogy ő lesz az új Jackie Chan és mindent ennek az álomnak rendel alá, aminek köszönhetően hamarosan kaszkadőri szerephez is jut egy készülő filmben. Gyerekkora óta legjobb barátja egy fiatal lány, Dal-rae, aki szintén színészi álmokat szövöget, ám a meghallgatásokon az idegessége miatt rendre elbukik. De vajon lehet a gyerekkori barátságból ennél is több?


A stíluskavalkád miatt eléggé vegyes benyomásaim vannak az Almost Love-ról, hiszen vannak egyes elemei és a történetnek egyes szálai, amik nagyon tetszettek, viszont voltak benne kevéssé jól eltalált pillanatok is. Ami talán leginkább megkapó volt, az annak a bemutatása, ahogyan gyerekként egymásra talált a két barát, valamint a gyerekkori emlékek ábrázolása. Mindez a koreai romantikus filmek legszebb pillanatait idézte. A történet kezdetén bemutatott Jackie Chan legenda is sokat ígérőnek mutatkozott, valamint Ji-hwan motivációi is a harcművészet terén, akárcsak a közös baráttal és egyben riválissal, az amúgy nagyon is udvarias Young-hoon-nal véghezvitt „párviadalai”. A látványosságot a „film a filmben” téma biztosította, ahol Ji-hwan kaszkadőrként igyekezett filmes karrierbe belefogni.


Ami viszont némiképpen megölte a filmet, az az utolsó fél órát átható melodráma. A szándék nyilvánvaló, a rendező nem tudott szabadulni attól a rögeszmétől, hogy valami olyat készítsen, mint a Windstruck volt nem sokkal korábban. Ez tulajdonképpen sikerült is neki, de mindenképpen megosztotta vele a nézőt. Aki a könnyed, vidám filmeket szereti, annak számára a záró félóra mindenképpen csalódást okoz, aki viszont a melodrámákért rajong, az biztos nagyon nehezen üli végig a záró fél óra előtti mintegy 70 percet. Stíluskavalkád helyett inkább el kellett volna dönteni már az elején, hogy milyen műfaj jellemezze végig a sztorit, az összhatás akkor mindenképpen kellemesebb lenne.


A színészi játék ezúttal nem annyira kiemelkedő, mint amire a korábbi Kim Ha-neul filmek alapján számítottam. Ha-neul ezúttal „mindössze” a rá jellemző „lány a szomszédból” imázst hozza, igaz, ezen a téren ezúttal is remekel, de a játéka nekem haloványabbnak tűnt, mint mondjuk a Too Beautiful To Lie-ban. Kwong Sang-woora ebben a furcsa „Jackie Chanes” frizurában alig lehet ráismerni, viszont a viszonylag sok akciójelenetnek is köszönhetően tág tere van megmutatnia képességeit akciósztárként. A közös barát szerepét alakító Lee Sang-woo külsőre távolról Donnie Yenre emlékeztet, talán nem véletlenül, azonban ez a film is azok közé az alkotások közé tartozik, ahol inkább a mellékszereplők az emlékezetes figurák. Ji-hwan szeretetreméltó, ám kissé ütődött apját nagyszerűen alakítja Jeong Gyu-su, míg a gyerek Ji-hwan bőrébe bújt Park Jin-bin is kiemelkedő.

Amennyiben Kim Ha-neul filmjeit Jun Ji-hyun filmjeihez hasonlítjuk, akkor akárcsak a Too Beautfiul to Lie a My Sassy Girllel szemben, úgy az Almost Love is alulmarad a Windstruckkal összevetve. Azonban mégsem emiatt okozott számomra csalódást, hiszen az „etalonnak” tekinthető filmekkel mindig nagyon nehéz felvenni a versenyt, hanem a kissé túlzásba vitt stíluskavalkád miatt. Ettől függetlenül azonban simán nézhető film, a koreai romantikus filmek számára jópár emlékezetes jelenetet tartogat.

YEZy

Kwon Sang-woo és Kim Ha-neul a My Tutor Friend-ben remek párost alkottak, éppen ezért nagyon kíváncsi voltam a második közös szereplésükre! A trailer alapján egy vicces vígjátékra számítottam, de ez inkább egy romantikus dráma. 

 

Ji-hwan és Da-rae már gyerekkoruk óta nagyon jó barátságban vannak, bár valójában szerelmesek egymásba, de ezt egyikük sem akarja, vagy nem meri bevallani a másiknak. Így aztán mindketten máshol keresik a szerelmet. Ji-hwan  remekül taekwondozik és minden vágya, hogy ő legyen a következő Jackie Chan. Meg is tesz ezért mindent: kaszkadórként dolgozik. Da-rae színésznő szeretne lenni, de ha mások előtt kell szerepelnie, akkor nagyon gátlásos és teljesen leblokkol.

Hát, nem is tudom, mint mondjak... Sem a rendező, sem pedig a színészek nem alkottak maradandót ezzel a filmmel. Nekem inkább azok a részek tetszettek jobban, amelyek a két főszereplő gyerekkoráról szóltak. A felnőtt karakterek sokkal unalmasabbak. Kwon Sang-woo-hoz jobban illik a vagány, laza stílus. Ez a bizarr hajviselet és a kissé bugyuta szerep nagyon furcsa volt tőle. A történet túl egyszerű és ezért sokszor fárasztó is. Fordulatok alig vannak, és ami van, azt pedig szinte előre látni lehet. Nekem nagyon nem tetszett!

Arnold