A romantikus vígjátékok végkifejlete nagyjából annyi izgalmat és meglepetést szokott tartogatni a néző számára, mint Columbo nyomozó történetei. Peter Falk legendás tévésorozatában mindig lelőtték a poént az elején, azaz megmutatták a gyilkosságot, amit aztán a derék kopó mindig rábizonyít a tettesre, a romantikus komédiák elején pedig megismerheti a néző a két főhőst, akik aztán a film végére ahogy az kell, egymásba habarodnak. Ha ebből indulunk ki, a világ legunalmasabb filmjei a romantikus végjátékok, mert a néző már a legelején tudja, mi lesz a vége. A titok nyitja azonban a nagyon is egyszerő „hogyan?” kérdésben rejlik, hiszen ahogy Columbo is a legapróbb jelekből kiindulva buktatta le a gazembereket, egy szerelmi történetet is lehet akár a legelborultabb csavarokon keresztül is átvezetni. Ez utóbbira nagyszerű példa Kim Ha-neul talán legjobb filmje, a Too Beautiful to Lie.

Ha-neul ezúttal nem egy tipikus „lány a szomszédból” figurát alakít, hanem egy igazi számító nőszemélyt, aki a hazudozás nagymestere, ráadásul még börtönviselt is. A hazudozásnak köszönhetően jut ki a börtönből is némi eltávozásra és természetesen ezen tulajdonságának révén (na meg egy tolvajlás megakadályozásával) keveredik el egy isten háta mögötti faluba, ahol a kezdeti ártatlan füllentéseivel olyan helyzetet alakít ki maga körül, ahonnan már nincs megállás, a magyar politikai életből vett műszóval élve beindul a „hazugságspirál”. De vajon ki lehet-e keveredni belőle?

Annak ellenére, hogy a film közel sem teljesített olyan jól a koreai mozikban, mint Ha-neul előző romantikus komédiája, a My Tutor Friend, véleményem szerint sokkal jobb film annál, köszönhetően a nagyon okosan felépített és egyáltalán nem erőltetett sztorinak, amit tovább fokoz a koreai vidéki élet és a vidéki emberek zseniális, nagyszerű humorral átitatott bemutatása. A hazudozó lány karakterét is remekül eltalálták és szintén okosan ábrázolják, hogy milyen apró jelekből és elejtett megjegyzésekből volt képes felépíteni azt a rengeteg, teljesen hihető hazugságot, amit előad. Még Columbo nyomozónak is meggyűlne vele a baja...

A színészi játék elsőosztályú, pont annyira játszák csak túl a szerepüket a színészek, amennyire egy ilyen könnyed hangulatú filmhez szükséges. Kim Ha-neul fantasztikus arcmimikájára nagy hangsúlyt fektettek a készítők, ami szintén sokat hozzáad a film élvezhetőségéhez, akárcsak a szinte végig a döbbent arckifejezések egész sorát felvonultató, a lány szövegei miatt galibából galibába keveredő férfi főszereplőt alakító Kang Dong-won játéka. Természetesen a tipikus vidéki család többi tagja is egytől egyig nagyszerűen teljesít, talán a szenilis nagymamát játszó Kim Ji-yeong-ot érdemes kiemelni közülük, aki szintén zseniális.

Persze a film nem tökéletes, de istenigazából a hibák felsorolása csak a kákán is csomót keresés kategóriájába tartozik. Egyrészt a tempó egy kicsit lassú és a film jó 10-15 perccel hosszabb, mint kellene, a két órás játékidő egy kicsit sok, másrészt az egyébként nagyon okosan felépített történetből nem derült ki számomra, hogy a lány egykori cellatársai hogyan találnak rá a faluban. De mindössze ennyi hibát lehet a filmmel kapcsolatban megemlíteni és könnyen lehet, hogy sokaknak mindez fel sem tűnik. Minden kétséget kizáróan ott van a helye a legjobb koreai romantikus vígjátékok között, nem sokkal lemaradva a My Sassy Girl mögött.

imdb