belépés∆

Lopakodó lelkek - 3-Iron (Bin-jip) (2004)

Lopakodó lelkek - 3-Iron (Bin-jip) (2004)

Remekmű ez a koreai kis filmecske, Kim Ki-Duktól, aki a Magyarországon is bemutatott Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz-t is jegyzi. Nagyon kedvelik mindenhol e rendezőt, de ezek után meg is értem. A film elég rövid, 80 perc körüli, és szerkezete meg története is novellaszerű. Egy különös férfi és egy átlagos nő eleinte csak furcsa, majd nagyon furcsa kapcsolatát mutatja be, de nem olyan átlagromantika formában. Gyakorlatilag nem is érnek nagyon egymáshoz végig. Bár a fickó eleinte nem nagyon tetszett - sem maga a karakter, sem pedig az alakítás - a végére nagyon rendebrakott mindent. Az igényes, művészi, de emészthető filmek barátainak ajánlom.

Manu


Szégyen, nem szégyen, de ez az első film, amit a világszerte ismert, ám érdekes módon Koreában nem különösöbben magasztalt Kim Ki-Duktól láttam. Sokan ajánlották már ennek a rendezőnek az erős hangulatú, kevés szöveget és beszédet tartalmazó audiovizuális költészetét, ám sosem tudták elmondani, hogy pontosan mi tetszett nekik a filmjeiben annyira, és ezért mindig halasztgattam a filmjeit. Most, hogy megnéztem a Bin-jipet - és előrebocsátom, nagyon tetszett -, én is ebben a helyzetben vagyok. Mert nem a történet az, ami nagyon megfogott, bár érdekes az is (fiatal srác betör ideiglenesen üres lakásokba, ott él pár napra, rendet rak, megszereli az elromlott szerkezeteket, aztán továbbáll, mint egy szellem). Nem is a színészek játéka nyűgözött le, bár tökéletes volt az is, semmi panaszom nem lehet. És nem is a zene fogott meg, ami "mindössze" tökéletesen kiegészíti a film hangulatát. Hanem az összhatás... Talán a legerősebb adalék a látvány volt, az egyes jelenetek beállítása, a képek megtervezettsége, a színek hangulatai, a vágások üteme, a jelenetek hossza, a kamera mozgása... egyszerűen minden a helyén van, mintha valaki egy jó éjszakán pár perc alatt megálmodta volna az egészet, és a fejéből egyenesen a celluloidra vetítette volna az álmát...

Sajnálom, hogy nem sikerült szakszerű, boncolgatós, filmkritikus stílusban írnom róla. De jól megnézem majd azt, aki tud... ^^

Ramiz

imdb


Hozzászólások   

#2 Guest 2007-01-21 15:56
Sokatmondó az ajánló egyébként... :-)
#1 Guest 2007-01-21 15:32
Oké-oké, értem én hogy az érzelmeket leginkább a tettekben kell kifejezni, nem szóban, de azért a film végefelé már kezdett idegesíteni, hogy a két főszereplő némaságba burkolózik... A lány utolsó két szaván kívül igazán tehettek volna bele több beszédet, netalántán mondatokat...na mindegy, gondolom épp ez volt a lényege, és ettől függetlenül tetszett ez a film.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Center Stage (Yuen Ling-Yuk) (1992)

Center Stage (Yuen Ling-Yuk) (1992)

Center Stage (Yuen Ling-Yuk) (1992) iMDBAz eredeti kantoni cím egy nevet takar, mégpedig nem másét, mint a 30-as évek némafilmjeinek egyik (ha nem a) legnépszerűbb kínai színésznőjének nevét (mandarin neve, amit a film felirata...

The Happiness of the Katakuris (Katakuri-ke no kôfuku) (2001)

The Happiness of the Katakuris (Katakuri-ke no kôfuku) (2001)

  Besorolhatatlan stílusú vérdebil filmlegenda Takashi Miike-től. Van benne horror, dráma és komédia is (horrorparódia), és az egész meg van tűzdelve elborult musical-szerű dalbetétekkel.

Terror of Mechagodzilla (Mekagojira no gyakushuu) (1975)

Terror of Mechagodzilla (Mekagojira no gyakushuu) (1975)

A 70-es évek közepére kifulladni látszott a tokusatsu mánia, olybá tűnt, már nem tudnak igazán újat kitalálni a forgatókönyvírók, ráadásul az olajválság hatásai következtében a stúdiók forrásai is lecsökkentek. A Toho azért még sikeresen összekalapozta...

Mizoguchi Kenji (1898-1956) - 1. rész

Mizoguchi Kenji (1898-1956) - 1. rész

 Mizoguchi Kenji a ’20-as években kezdte a szakmát, abban a korban, mikor a japán filmgyártás még csak kialakulóban volt. Ennek a késésnek az oka a japán művészetben ekkor még rendkívül kiemelt helyet elfoglaló kabuki, és...