Ázsiafilm

IMDb

A gisaeng a gésa koreai megfelelője. Ugyanolyan művelt, kulturált szórakozató hölgy, mint japán társa, aki elsősorban az igényes társalgásért felel, egyéb szolgáltatásait ellenben nem olyan könnyű megszerezni - bár nem lehetetlen. Természetes, hogy miután több film is sikeresen dolgozta fel egy-egy gésa történetét, a koreaiak sem késlekedhettek tovább, hogy ők is bemutassák saját üdvöskéjüket a világnak.

Több bestseller regény, népszerű TV-sorozat és sikeres film is feldolgozta Hwang Jin-yi-nek, egész Korea egyik leghírhedtebb gisaengjének életét. Ez a 2007-es alkotás egy regény adaptációja, mely érdekes módon egy észak-koreai szerző tollából származik.

Egy arisztokrata családban nevelkedő lányról kiderül, hogy valójában csak fogadott gyerek, valódi anyja egy szolgáló. El kell hagynia a családi házat, s a nem túl rózsás lehetőségei közül a legjobbnak az tűnik, hogy beáll dolgozni egy bordélyházba. Rövid időn belül a legkeresettebb társalkodó hölgy lesz a városban, s feltűnik gyermekkori szerelme is, aki idő közben banditává avanzsált. A helyzetet bonyolítja új helytartó érkezik, aki szintén kiveti hálóját Hwang Jin-yi-re, s úgy tűnik, éppen a megfelelő utat választja a hölgy szívének elnyeréséhez…

Az utóbbi idők pozitív csalódásai után nagy várakozással ültem le egy újabb koreai film elé. A háttér sokat sejtetett, reméltem, hogy egy kellemes történelmi drámához lesz szerencsém. Sajna azonban ugyanazokat a tüneteket kezdetem el produkálni, mint egy másik hasonló lap szerzője, aki gyermekkori élményét vélte újra átélni eme drámai alkotás alatt. Ő ugyanis évekkel ezelőtt kipróbálta, meddig bírja, ha fejét bedugja a mélyhűtőbe, azonban pár percen belül elkezdett zsibbadni a homloka, s be kellett szüntetnie a kísérletet.

Ez a film rémisztően unalmas. Emellett közelít a két és fél órás játékidőhöz. Az egészet buta beállítások, jellegtelen karakterek, sablonos sztori, és vontatott tempó jellemezi. A film első fele sem pörög túlzottan, de a második egy és negyed óra még ehhez képest is belassul. Ez az idő semmivel sincs kitöltve, a szereplők személyiségéből alig jön át valami, nincsenek igazán drámai helyzetek, fordulatok, akció, egy szóval lapos. Hiába a két neves, sokat próbált színész, akik a főszerepeket alakítják (Song Kye-hyo, Ju Ji-tae), az egyiknek nem megy a játék, a másiknak pedig elég korlátozottak a lehetőségei.

A szintén ez évben született japán Sakuran, bár közel sem volt tökéletes, mégis magasan veri ezt a filmet. Aki feltétlenül szükségét érzi egy ilyen film megtekintésének, az inkább arra orientálódjon. Erre a filmre nem csak a pénzt volt felesleges kidobnia a készítőknek, hanem az időt is kár rászánni. Talán a hölgyek és a viráglelkű férfiak szívébe könnyebben belopja magát, de nagy valószínűséggel a nézők nagy részének csalódást fog okozni.