Ázsiafilm

IMDb

A kamera a szikrázóan kék eget szemléli mozdulatlanul egy autó szélvédője mögül. Egy koszos udvar egyik zuga, slag, cementes zsák, a nap egy foltban süti a földet, megszépítve az egyébként igen siralmas látványt. Ez a két kép foglalja keretbe Lee Chang-dong új filmjét, a Secret Sunshine-t. S hogy mi is történik a kettő között? Azt az utóbbi idők egyik legkomolyabb dél-koreai mozija meséli el nekünk.

Így felvezetésként a rendezőről elég annyit elmondani, hogy hazája egyik legelismertebb direktora. Korábbi filmjeivel, mint a Green Fish, vagy a Peppermint Candy, rögtön felhívta magára a figyelmet, s legutóbbi, Oasis c. munkájával betört a nemzetközi köztudatba is, miután 11 díjat nyert el vele, ebből négyet Velencében. Ezután röpke kitérőt tett, mint Dél-Korea kulturális és turisztikai minisztere, de hál’ istennek gyorsan otthagyta ezt a posztot, hogy minden erejével a filmezésre tudjon koncentrálni.
 

Szinopszis. Ez az, ami kemény feladat. A film abszolút nem követ semmilyen megszokott narratívát. Van benne negyven éves családanyáknak szóló TV-dráma, thriller, egyfajta romantika, hittérítő műsor és egzisztenciális tragédia. Egy fiatal anya éppen elvesztett férje szülővárosába költözik, hátha enyhíteni tudja a halálesett okozta kínt. A városka neve Milyang, melynek jelentését a film címében találjuk. Zongoraórákat ad, elkezd beilleszkedni, s egy nem túl határozott udvarlója is akad, egy helyi autószerelő személyében. A poros városka unalmas hangulata már-már a nézőt is elnyomja, mikor hirtelen minden kifordul a sarkából. 

A Secret Sunshine-ról nem lehet, csak szuperlatívuszokban beszélni. Nem csak koreai, hanem nemzetközi viszonylatban is egy nagyon komoly, valójában szépirodalmi mélységekben glasszáló alkotás. Mind felépítésében, mind mondanivalójában, mind a karakterek kidolgozásában kifogástalan, egyedi, s egyértelműen művészi értékekkel bíró film. Bevállalós, szókimondó és kegyetlen. Kegyetlen, olyan tekintetben, hogy hagyja a nézőt könnyedén azonosulni a szereplőkkel, majd lerántja őket olyan lelki mélységekbe, s fájdalmakba, amihez valójában nincs sok kedvünk, de nem tudjuk annyiban hagyni, és lenyomni a stop gombot. Szintén kegyetlen, mivel a film jelentős részében töményen kapjuk a csöpögős, vasárnapi vallásos showműsorok teológiáját, de még ekkor sem tudunk nemet mondani, és hagyni a filmet a fenébe. Mindezek mellett lebilincsel, magával ragad, és képes észrevétlenné tenni a két és fél órás játékidőt.

A dél-koreai film jelenleg egyik legnagyobb sztárja, Song Kang-ho, akinek színészi képességeit már többször magasztaltam az Ázsiafilmen, most megmutatta, hogy még mindig tud jobb és jobb lenni, fejlődni. Bár most is azt a vidéki, faragatlan, mamlasz, de emellett nagyon szerethető karaktert alakítja, amit mostanában megszokhattunk tőle, ez mégsem zavaró, hiszen udvariasan maga elé engedi hölgy kollégáját, akié a valós főszerep. Jeon Do-yeon alakítása egyetlen szóval élve: hátborzongató. Egy másikkal: briliáns.

A Secret Sunshine mellőzi a koreai drámák mézes-mázas, puccparádés, rágógumi világát. Erősen-, bár azért nem hiperrealista alkotás, ami miatt szerintem nem fogunk sokáig beszélni róla, de ne legyen igazam. Tartalmas kikapcsolódás, nem lesz lelkiismeret-furdalásunk, sem bosszúságunk a vele eltöltött idő tekintetében.