Ázsiafilm

IMDb 

A főnökéhez végtelenül lojális, ám az események szerencsétlen alakulása miatt vele, és saját bandájával mégis szembeforduló gengszter figuráját már jól ismerjük mindannyian. Kevés olyan recept van a filmiparban, mely az esetek döntő többségében ilyen jól működne. Bár ezt a karaktert leginkább a japán yakuza filmekben érhetjük tetten, az utóbbi néhány évben a koreaiak is felfedezték maguknak, s le is gyártottak egy-két alteregót, akikkel olyan jól sikerült filmekben találkozhatunk, mint az A Bittersweet Life , vagy az A Dirty Carnival . Persze amíg valami sikeres, addig a filmkészítők nem állnak le a témáról, úgyhogy ismét megkapjuk a napi betevőnket melodramatikus gengesztertörténetből, ezúttal Song Kang-Ho főszereplésével.

A némileg egysíkú, ipari jellegű, homogén koreai filmipar lassan kezdi kitermelni saját sztárjait, ami némileg segít színt vinni a futószalagon készülő, jól kivitelezett, de vegytiszta alkotások sorába. Song Kang-ho egyértelműen az egyik legkarizmatikusabb, legkarakteresebb színész hazájában. Nehézkes, csetlő-botló mozgásával, macis termetével, kétbalkezességével, s gézengúz tekintetével könnyen megszeretteti magát a nézővel, tehetségéről pedig annyit, hogy könnyedén formált meg bosszúálló apát Park Chan-wook Sympathy for Mr. Vengeance-ben, falusi detektívet a Memories of Murderben , vagy egy nem-túl-intelligens fiút/apát a The Host ban.

Ezek között a szerepek között sok a közös vonás, karaktere mégsem válik unalmassá. Ez a helyzet a The Show Must Go On esetében is, ahol szintén egy némileg ügyefogyott apát alakít, aki főállásban gengszterkedik. A családfői szerep azonban most azt a célt szolgálja, hogy a fentebb említett filmekkel ellentétben a kemény, céljától eltántoríthatatlan alvilági végrehajtó helyett egy esendő, valójában inkább kényszerpályán mozgó karaktert kapjunk. Megismerkedhetünk azzal a dilemmával, hogy mit kezdhet az az apa, aki családja fenntartásáért illegalitásba vonul, de pont emiatt el is üldözi maga mellől szeretteit.

Szintén érdekes az is, hogy a másik oldalról, a család szemszögéből is bemutatják ezt a viszonyt, ami véleményem szerint a film egyik legjobban sikerült része. Az anya és a lánya menekülne ebből a helyzetből, de képtelenek, egyrészt az apa iránt érzett szeretetből, másrészt nem másodlagos az általa hazahozott pénz sem. A jó színészeknek és rendezésnek köszönhetően érzékletesen sikerült bemutatni ezt a faramuci helyzetet, a melegség és elhidegülés folyamatos váltakozását. A film végére választ kapunk minden feltett kérdésre, a családon belüli kapcsolatok megoldódnak, de ez a megoldás közel sem az, amit egy átlagos gengszterfilmtől vagy családi drámától várnánk.

A The Show Must Go On kiemelkedik a tucatfilmek sorából, s bár a történet sablonos, Song Kang-ho játéka, illetve a szereplők közti sajátos, de mégis nagyon emberi viszonyok bemutatása miatt mégis egy kicsit más, mint társai. Ha lehetnek, én inkább ennek a filmnek adtam volna a Keserédes élet címet, sokkal jobban ráillik, mint eredeti viselőjére.