Nem is olyan rég az egész világban tombolt a valóságshow-láz. Sorra jöttek a furcsa és szokatlan ötletek a műsorokra, ahol persze aztán mindent bevetettek a nézők megtartásáért. Ezesetben sem hétköznapi elképzelésről van szó. A kormány és egy tévétársaság egyfajta bűnmegelőzési kampány keretében úgy határoz (valójában persze csak pénzről és a nézettségi adatokról van szó), hogy egy bűnügyben folyó nyomozást élő adásban fog a nyilvánosság elé fog tárni.

Az esetre persze nem kell sokat várni: fiatal nőt gyilkolnak meg több késszúrással egy hotelszobában. A média gyorsan le is csap a témára és bekamerázza az ügyészség irodáját. A nyomozók lázas munkába kezdenek, de hiába minden erőfeszítésük, hiába a sok bizonyíték, a gyanúsítottak száma csak nem akar csökkenni. Így aztán egyre nő a feszültség és a sok kamera előtti bénázás is kezd kellemetlenné válni...

A nyomozós filmeknek alapvető buktatója szokott lenni, hogy az ember jóval előbb tudja ki a gyilkos, mint kellene. Jelentem, ezesetben kudarcot vallottam. Elég csavaros a sztori, érdemes odafigyelni. Szerencsére a poénokkal sem rontják el a hangulatot, jókor vannak jó helyen. pl.: a tolmács és a japán házaspár jelenete

Több ismerőssel is találkozhatunk a filmmel. Egyikük Shin Ha-Kyun, akit többek között a Welcome to Dongmakgol és a No Mercy For the Rude című filmekben láthattunk, valamint Cha Seung-won, akire leginkább bunkó ripacsként emlékezhetünk filmjeiből, ezalól üdítő kivétel volt a Blood Rain címet viselő, határozottan jól sikerült alkotás. Végszóként csak annyit tudok mondani, hogy ugyan nem alapmű, de ötletes és stílusos film, ami kiemelkedik az átlagból.
imdb