Ázsiafilm

Byeong-jin Min második (és eddig szerencsére az utolsó) filmjével kapcsolatban elsősorban az jut a néző eszébe, hogy az egész film egy jókora stíluskavalkád, nem igazán sikerült a készítőknek eldönteniük, hogy valójában milyen műfajú alkotást is szeretnének kihozni mindebből. Van jópár vígjátéki rész, valamint a férfi főszereplő is egy eléggé gyerekes jelenség, sokkal inkább emlékeztet egy tinivígjáték főhősére, mint vérbeli rendőrre. Van jópár akciójelenet is, ezek eleinte a gengszteres vígjátékok baseball ütős, káromkodós jeleneteiből állnak, a későbbiek során pedig tűzpárbajokká módosulnak. Mindkettőnek közös pontja, hogy nem igazán látványosak, sok összevágott apró jelenetből tevődnek össze, nincs igazi valóságérzetük. Természetesen a romantikus szál sem maradhatott ki, de az is gagyi, továbbá a film eleje afféle sexploitation-horrorként is felfogható. Tehát mindenből kapunk egy kicsit, de sajna mindez a film színvonalát nem növeli.


A fő szálnak tekinthető nyomozást elsősorban két dolog teszi érdektelenné. Ezek közül az első a sok megjegyezhetetlen név, akik között ráadásul még kapcsolatok is vannak, így egyre nehezebben lesz követhető az egész, másrészt a film hossza, amit egész egyszerűen nem tölt meg izgalommal a történet. Ráadásul jókora hülyeségek is fűszerezik mindezt (pl. a motoros ugratás a dugóban, aminek meseszerűsége jócskán ront az élvezhetőségen, vagy a számítógépes vírusokat kiírtó báty tevékenysége), így a film ebben a formájában tulajdonképpen élvezhetetlen.


Persze könnyen lehet, hogy mindez azért van, mert az ember a poszter alapján mást várna. Valószínűleg, ha végig maradnak a kissé komolytalanra vett hangulatnál és a My Wife is a Gangster sztárját, Eun-Kyung Shin-t teszik meg egyértelmű főszereplőnek, akkor valószínűleg egy jobban sikerült film jött volna össze. Így azonban jóindulattal is egy gyenge közepest kaphat csak.