belépés∆

A Bittersweet Life (Dalkomhan insaeng) (2005)

A Bittersweet Life (Dalkomhan insaeng) (2005)

Egy napon Kang úr megbízza Sun-woo-t, hogy amíg elutazik Shanghai-ba “üzletelni”, addig tartsa szemmel a barátnőjét, a fiatal csellistát, Hee-soo-t, hogy kiderítse, a Kangnál jóval fiatalabb lány tényleg megcsalja-e a gengszterfőnököt. Sun-woo azt az utasítást is megkapja, hogy ha a hűtlenség beigazolódik, végezzen mind a lánnyal, mind annak szeretőjével. Sun-woo egy kőkemény, rezzenéstelen arcú, sok csatát megélt gengszter, aki általában habozás nélkül követte a főnökei parancsait, ezúttal viszont gondolkozni kezd, hogy vajon helyes-e, amit a főnök elvár tőle. Ennek pedig súlyos következményei vannak, amik bosszúért kiáltanak.

A Bittersweet Life (Dalkomhan insaeng) (2005)

Kim Ji-Woon, a film rendezője a hongkongi klasszikus gengszterfilmek hagyományait követő vérbeli akciófilmet készített. A cselekmény lineáris, túlságosan meglepő és kiszámíthatatlan fordulatok nem jellemzik, ebben az esetben azonban az egyáltalán nem róható fel hibaként, sőt! Ennek köszönhetően a nézőnek ugyanis több ideje van az események darabkáinak összeillesztése helyett a látványra koncentrálnia, aminek megteremtése koreai filmhez méltóan gyakorlatilag tökéletesen sikerült a készítőknek. Mind a bunyók, mind a tűzpárbajok nagyon látványosak, remekül megkoreografáltak és akárcsak a mára már klasszikussá vált John Woo és Chow Yun-Fat neve által fémjelzett akciók, egyáltalán nem realisztikusak, de ez természetesen az élvezhetőségen egy szemernyit sem ront. Főhősünk sérülten, golyóval a testében is lazán végzi a dolgát, tudva tudván, hogy a bosszút be kell teljesíteni, mindössze a fájdalmas arckifejezés árulkodik az állapotáról. Persze hozzá kell tenni, hogy a film nem egyszerűen csak egy koreai “másolata” a hongkongi klasszikusoknak, hiszen szépen tele van zsúfolva a koreai filmek jellemzőivel is, a baseball ütős bunyóktól kezdve a szinte jelentéktelen dologból kialakuló hatalmas problémán keresztül (az Oldboyban is valami hasonló volt a kiindulópont) egészen a szereplők egymást “gyepálásáig”, ami szintén koreai jellegzetesség, akárcsak a film technikai kivitelezése, főleg a remek operatőri munka.

A Bittersweet Life (Dalkomhan insaeng) (2005)

Az akciók mellett a másik nagy erőssége a filmnek a humor. Egy ilyen, elméletileg igencsak sötét és komor hangulatú filmben talán nem is volna helye ilyesminek, azonban a humoros részek szinte a semmiből tűnnek elő olyan jelenetekben is, ahol a néző egyáltalán nem számít rá és ezek a helyenként már-már abszurdba hajló poénok szinte vígjátéki jelleget adnak a filmnek, tökéletesen oldják a feszültséget. A történet elején a telefonos poénok, valamint a koreai-orosz ultrakemény gengszterpáros tevékenysége csak két kiragadott szösszenet ezek közül.
Természetesen a főszerepet alakító Lee Byung-Hun játéka is hozzájárul ahhoz, hogy a filmről elismeréssel lehessen beszélni. Igaz, ő nem olyan hős, mint a fentebb már említett Chow Yun-Fat által alakított “hipercool”, nagy dumás, mindent a maga természetességében megoldó hősök. Az ő karaktere egy zárkózott, csendes, megbízható “henchman”, aki szinte az egész film folyamán ugyanazt a “fapofát” viseli, mégis a maga módján azonban legalább olyan “menő”, mint a hongkongi előd. Persze a filmben látható többi figura is jól el van találva a főhős ellen forduló egykori bajtárstól kezdve a koreai-orosz gengszternek látszani kívánó balekokon keresztül egészen Kang úrig, valamint a szemüveg halász álcája mögé rejtőző fickóig. Egyedül a lány lóg ki a többi szereplő közül, persze nem véletlenül, rajta keresztül mutatják be, hogy egy átlagos ember hogyan kerülhet kapcsolatba ezzel a világgal és hogy milyen nehéz utána elszakadni tőle.

A Bittersweet Life (Dalkomhan insaeng) (2005)

Összességében tehát ez egy nagyon jól kivitelezett koreai akciófilm, minden megtalálható benne, ami egy szórakoztató filmhez szükséges. Kim Ji-Woon a The Quiet Family és az A Tale of Two Sisters után egy újabb jól sikerült filmmel szerzett további rajongókat a koreai filmek számára, csak ajánlani tudom midenkinek.

imdb

Hozzászólások   

#14 kata69 2011-01-26 16:41
Imádtam. Nem nagyon rajongok a gengszter filmekért, de mivel ez Lee Byun Hun főszereplésével készült, megnéztem. Nem csalósdtam, végig élveztem. Elfogult vagyok, ha Lee Byung Hunról van szó, elismerem, de ez a film tényleg nagyon jó.
#13 Z 2009-06-16 02:42
Ez a film egyszerűen zseniális, imádtam minden percét!
–de tényleg mi a fene ez a légbox a végén? LOL
#12 Guest 2007-08-01 01:44
Szerintem ennek a filmnek a világon semmi köze az oldboy -hoz, semmilyen szempontból nem összevethető azzal. Nem értem hogy jutott eszetekbe a másik film.

Egyébként a film szerintem tökéletesen megálja a helyét. Kim Ji-Woon stílusjegyei - azt hiszem 3 film után nevezhetem őket annak - érdekessé tesznek még egy olyan jelenetet is, ahol valójában nem történik semmi. Ahogy elmerül az apró részletekben. Ez a lassú stílust ha nem megfelelően alkalmazza valaki, akkor vontatottá válna a mozi, ám itt cseppet sem zavart mikor 10 perc alatt jó ha két mondatot váltottak egymással a szereplők. A főhős pedig nagyon is jól eltalált figura. Főleg hogy nem vitték el a történetet az amerikai filmekre jellemző "beleszerettem a lányba és együtt menekülünk" események felé. Itt a lánnyal tulajdonképpen nem is volt semmilyen kapcsolata. Ő csupán elindított valamit. Kimozdította az addig megszokott hétköznapjaiból , mondhatnánk hogy hatással volt rá, ha csak rövid ideig is. Beszélni akart vele többször is, de nem tette, nem tehette. És ez így volt jó. Megtartotta sajátos stílusát még a szorult helyzetekben is.
Kim Ji-Woon ezzel a filmmel megmutatta hogy tud ő akciófilmet is rendezni. A "tale of two sisters" óriási dobás volt, ez talán nem üt akkorát, de úgy gondolom mindenképpen érdemes megnézni.
#11 arnold 2007-05-15 00:06
az A Tale of Two Sisters-hez képest ez a film mindenképpen visszalépés, már ami a színvonalat illeti. műfajilag meg nem nagyon vethető össze a kettő. :-)

ugyanaz volt a díszlettervező? ! komoly?! ez pont elkerülte a figyelmemet... valahogy nem erre koncsentráltam, jobban érdekelt a sztori meg a színészi játék, és ebből a szempontból az Oldboy-jal nem nagyon veszi fel a versenyt. az sokkal mélyebb mondanivalóval bír, ahogy ezt érdekes módon te is leírtad. hiába ugyanaz a téma.
#10 Guest 2007-05-14 22:19
Ezt úgy mondod, mintha a Tale of Two Sisters-t hasonlítottam volna a Bittersweet Life-hoz, holott a rendező személyén kívül semmi köze a két filmnek egymáshoz.

Egyáltalán nem ég és föld a kettő. A díszlettervező mindkét filmben közreműködött, a filmzenét se nevezném ellentétesnek, a központi téma mindkettőben a bosszú, Kim Ji-woon és Park Chan-wook pedig érdekesmód egy országban alkotnak. Az Oldboy egy csavaros bosszúfilm, míg a Bittersweet Life inkább a noir-vonalon halad. Meglepően sok hasonlóság van a két film között, "szerintem".

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Hula Girls (2006)

Hula Girls (2006)

iMDB Japán iskolás lányok és igéző, erotikus, hawaii hastánc? Sokan nyilván most előre dőlnek a székükben, de jobb, ha gyorsan lehűtöm a kedélyeket. A Hula Girls nem valami új sexploitation film, vagy soft pornó,...

A Good Lawyer's Wife (2003)

A Good Lawyer's Wife (2003)

 IMDb Mindig ilyesmiről álmodtam... Egy gazdag, csinos, intelligens, de a férje által némileg elhanyagolt ügyvédfeleség kis kalandot szeretne csempészni életébe, és flörtölni kezd az őt állandóan követő, s utána leskelődő gimnazista sráccal. Nincs semmi érzelem...

Chaw (Cha-woo) (2009)

Chaw (Cha-woo) (2009)

Kezdjük egy önvallomással. Jómagam igencsak alacsony elvárásokkal ültem le eme film elé, aminek okai között egy nem éppen pozitív kritika, a kissé röhejes poszter és a megjelelölt műfaj (horror) is megtalálható volt. Ezeken kívül semmit...

First Love (Hatsukoi) (2006)

First Love (Hatsukoi) (2006)

First Love (初恋) (2006)iMDBA legnagyobb fogással járó rablás Japánban 1968 december 10-én történt, amikor is mindmáig ismeretlen tettesek 300 millió yent raboltak el fényes nappal egy pénzszállító autóból. A rendőrség hatalmas erőket mozgósított a tettesek...