Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Sexy Teacher (Nuga geunyeo-wa jasseulkka?) (2006)
2007. április 22. vasárnap, 12:41 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 2 szavazat )
| Ismertetők - Korea |
Sexy Teacher (Nuga geunyeo-wa jasseulkka?) (2006)
iMDB
Hogy mi is sül ki ebből? Hát sok jó sajnos nem. A néző kap rengeteg sablonos tinivígjáték geget, amiket ki tudja, mennyi hasonló filmben sütöttek már el, kap egy szörnyen erőltetett történetet, amit még botrányosan rossz színészi alakítások is fűszereznek, az egész úgy hiteltelen, ahogy van. A fentieken kívül persze még néhány szájbarágós “kinyilatkoztatás”, vagy nevezzük inkább mondanivalónak is elhangzik (pl. nem baj, ha csúnya vagy, pótold romantikával és ehhez hasonlók). Az elsőfilmes Yu-Seong Kim rendező nem tudott kilépni a gagyi koreai vígjátékok sajnos egyre bővülő köréből, filmje ugyanolyan rossz lett, mint például a My boss my student, vagy éppen a My crazy first love. A fentebb már említett tinivígjátékos poénok mellett a koreai vígjátékok másik állandó sablonját, a diákokat baseball ütővel történő nevelését is poénforrásként használja. Nem túl sok sikerrel…
Hogy valami pozitívat is mondjak a filmről, a benne szereplő musical jelenet messze kimagaslik a többi snitt közül (nem véletlenül vetítik le kétszer is), valamint a cím is maximálisan igaz, a főszerepet alakító Kim Sa-Rang (ő egyébként játszott a Love Impossible-ban is) valóban tanár (mármint ebben a szerepben) és valóban nagyon jól néz ki. Mindez azonban édeskevés ahhoz, hogy érdemes legyen megnézni ezt a filmet, még a tinivígjátékok rajongóinak sem fog túl sok újat nyújtani.
iMDB
Vegyünk egy rendkívül realisztikus alaphelyzetet, azaz egy tűzvörös Infiniti sportkocsival közlekedő, kihívóan öltözködő, gyönyörű hölgyet, aki valamilyen fura oknál fogva tanárnő szeretne lenni és az 1 hónapos gyakorlati idejét a film színhelyéül szolgáló egyházi iskolában szándékozik eltölteni. Vegyünk három diákot, akik a rendező által bőszen olvasgatott “Hogyan készítsünk tinivígjátékot?” című könyvbeli sablonnak tökéletesen megfelelnek. Egyikük valamiért ráncos, öreg arcú (és egy kábé 40 éves színész is alakítja), viszont az arcának változása ellen szedett gyógyszerek mellékhatásaként egyik testrésze az átlagosnál jóval nagyobb. A másik diák a tipikus hódító, akinek nincs nő, aki ellent tudna állni és ezt persze ki is használja. A harmadik pedig a bunkó, aki észbeli hiányosságait erőszakosságával próbálja ellensúlyozni. Vegyünk még ezek mellé egy erőszakon végzett tanárurat, akit egyedül az iskolai rend fenntartása érdekel (egy idő után persze más is, de ezt most hagyjuk), valamint vegyünk egy “rejtélyes” jelenetet, amit levetítenek a film elején és ezzel “megkavarják” a nézőt, majd pedig eresszük egymásnak a fent említett szereplőket.
Hogy mi is sül ki ebből? Hát sok jó sajnos nem. A néző kap rengeteg sablonos tinivígjáték geget, amiket ki tudja, mennyi hasonló filmben sütöttek már el, kap egy szörnyen erőltetett történetet, amit még botrányosan rossz színészi alakítások is fűszereznek, az egész úgy hiteltelen, ahogy van. A fentieken kívül persze még néhány szájbarágós “kinyilatkoztatás”, vagy nevezzük inkább mondanivalónak is elhangzik (pl. nem baj, ha csúnya vagy, pótold romantikával és ehhez hasonlók). Az elsőfilmes Yu-Seong Kim rendező nem tudott kilépni a gagyi koreai vígjátékok sajnos egyre bővülő köréből, filmje ugyanolyan rossz lett, mint például a My boss my student, vagy éppen a My crazy first love. A fentebb már említett tinivígjátékos poénok mellett a koreai vígjátékok másik állandó sablonját, a diákokat baseball ütővel történő nevelését is poénforrásként használja. Nem túl sok sikerrel…
Hogy valami pozitívat is mondjak a filmről, a benne szereplő musical jelenet messze kimagaslik a többi snitt közül (nem véletlenül vetítik le kétszer is), valamint a cím is maximálisan igaz, a főszerepet alakító Kim Sa-Rang (ő egyébként játszott a Love Impossible-ban is) valóban tanár (mármint ebben a szerepben) és valóban nagyon jól néz ki. Mindez azonban édeskevés ahhoz, hogy érdemes legyen megnézni ezt a filmet, még a tinivígjátékok rajongóinak sem fog túl sok újat nyújtani.
Kulcsszavak:tinivígjáték
Hozzászólások
de vajon miétr csinálnak ennyi koreai gagyi tinivígjátékot?
A rossz, hogy sok tehetségtelen filmes kap lehetőséget, emiatt futószalagon jönnek a teljesen debil, sablonos romantikus (tini)vígjátéko k, illetve drámák.
A jó, hogy ugyanezen okból sok tehetséges (akár kezdő) is lehetőséget kap(hat), valamint a filmjeik technikai színvonala hirtelen megugrott és szvsz. világviszonylat ban is nagyon jók (gondolok itt a képi világra, operatőri munkára, zenére, hangokra, még a viszonylag gagyi filmek esetében is).
Persze lehetne ellenpéldákkal cáfolni, de én így látom.
Azonkívül azt sem tartom kizártnak, hogy van egyfajta tervgazdálkodás i szabályzat is.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.