Ázsiafilm

Ez a film több szempontból is érdekes próbálkozás. A legelső és legfontosabb talán az, hogy a koreai-hongkongi koprodukciónak köszönhetően vajon mennyire sikerül a két eléggé eltérő filmes kultúrát összemixelni. A lehetőség mindenesetre adott volt, hiszen a koreai gengszteres vígjátékok közül több is sikeres és élvezetes volt, míg a hongkongi filmek akciójeleneteivel kapcsolatban sem lehet a nézőnek panasza. Sajnos azonban negatív koprodukciós példa is ismeretes a közelmúltból, mégpedig a Daisy, amiben a hongkongi rendező nem kifejezetten sikeresen birkózott meg a feladattal.
További összehasonlításra adhat alapot, hogy a filmet rendező Jin-gyu Cho készítette el néhány évvel ezelőtt a My wife is a gangster első részét is, amiről általános vélemény volt, hogy az alapötlet és helyenként a kivitelezés is jól sikerült, azonban összességében többet is ki lehetett volna hozni a történetből. A gyengére sikerült folytatást nem Cho készítette, helyette viszont egy másik gengszteres vígjáték, a Who’s got the tape fűződik még a nevéhez, amiről szintén hasonlóakat lehetett elmondani, mint debütáló filmjéről.


A My wife is a gangster 3 pedig igazolja a várakozásokat és a félelmeket. A történet egyáltalán nem rossz (főleg a romantikus vígjátékokhoz viszonyítva), azonban nem is túlzottan kiemelkedő. Adott a kőkemény hongkongi lány, Aryong, aki egész életét a triádok között töltötte és harcművészetet tanult, adott a tökkelütött koreai gengszter, Ki-chul, kettejük között pedig folyamatos humort biztosít az, hogy nem beszélik egymás nyelvét és emiatt egy igencsak érdekesen fordító tolmácsnő segítségére szorulnak. Aki látott már koreai gengszterfilmet, annak a bandák közötti viták, meg a tipikusan ütődött figurák már ismerősek lesznek, viszont új színt hoz mindebbe a Hongkongból importált akciótechnika, akárcsak az Aryong-ot alakító Qi Shu. Róla majd később, előbb a technikáról. Sajnos igazi “wuxia” szerű jelenetből csak egy van, a film vége felé, egyébként pár kung-fu jelenetet láthatunk Qi Shu előadásában, amik többsége ugyan humorosra van véve, de ezzel együtt is látványosak, legalább annyira, mint a kunsztokat követő döbbent koreai gengszterarcok. Hasonlóképpen látványos a Hongkongban játszódó “leszámolásos” rész is, bár nem túl realisztikus a “sebezhetetlen” hősnő benne, de sebaj, ez a film nem erről szól.


Néhány szó a szereplőkről. A húzónév, Qi Shu remekül helytáll a szerepben, jól hozza az akciójeleneteket is, továbbá a belőle áradó hatalmas nyugalom a “kellemetlen” helyzetekben óriási kontrasztban van a tolmácsnő által előadott pánikolással. Sajnos a tolmácsnő figurája véleményem szerint erősen túljátszott lett, már a film első harmadában felettébb idegesítő szegényke. Értem én a vele kapcsolatos poénokat, hogy végre a gátlásos nő (a nők ugye az ázsiai kultúrában eleve másodrendűnek számítanak) annak tudatában, hogy van egy szövetségese, kedvére “bosszút állhat”, de még ezzel együtt is túlzó a figura. A végére hagytam a legkarakteresebb szereplőt, a Ki-chul-t alakító Lee Bum Soo-t, aki a faragatlan, pancser, ám saját korlátaival némileg tisztában levő gengsztert alakítja zseniálisan. Ahhoz képest, hogy (az iMDB szerint) ez az első filmje, tökéletes munkát végzett. Arról nem is beszélve, hogy a külleme is ideális egy ilyen szerephez, a némileg “ferde” arca, lefittyenő szemhéja is sokat hozzáad a figurához.


Zárszóként következzen a film értékelése. Igazándiból két komolyabb probléma merülhet fel a nézőben. Az egyik a film hossza és tempója, ha 20-25 perccel rövidebb lenne és kevesebb melodrámát tettek volna bele, talán könnyebben emészthető film lett volna a végeredmény és nem laposodik el többször is rövid időre a történet. A másik gond a tolmácsnő és a tolmácsolással kapcsolatos poénok. Az elején még jópofa a sok félrefordítás, azonban szegényke a későbbiekben hihetetlenül irritáló lesz, egyszerűen nem illik bele az egyébként a film hangulatához tökéletesen illeszkedő többi figura közé. Sokan hiányolták a történetből az első rész főszereplőjét, Eun-Kyung Shin-t. Én nem tartoztam ezek közé, Qi Shu több, mint megfelelően “pótolta”, általa jött be az a plusz a történetbe, ami miatt érdemes megtekinteni ezt az egyébként korántsem tökéletes filmet. Talán ha nem ezt a címet adják neki, nem is reklamálja senki az eredeti főszereplőt. Összességében azonban ugyanaz mondható el erről a filmről is, mint az “eredetiről”. Jópofa, kellemes, egyszer nézhető könnyed romantikus akcióvígjáték, amiből azért egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni.