Ázsiafilm

 

iMDB

A koreai filmipar gépezete változatlan sebességgel dübörög és futószalagon ontja magából az újabbnál újabb, nagy költségvetéssel készült munkákat. A filmek egyre másra döntögetik egymás nézettségi és bevételi rekordjait, sokak szerint az ázsiai országok közül a koraiak fejlődnek legdinamikusabban e téren. Aktuális bombasikerük, a Tazza: The High Rollers vetítésének két hete alatt 19 millió dollárt söpört be a kasszáknál, s még utána hetekig lovagolt az élvonalban.

A Tazza kifejezést a koreaiak az éppen fénykorukat élő szerencsejátékosokra használják, tehát az máris nyilvánvaló, hogy egy gambilng movie-val van dolgunk. A film főszereplője, Goni, egy szerencsétlen flótás, aki a kártya rabja, és nemcsak saját pénzét, hanem nővérének megtakarításait is eljátsza. Dühében, hogy a pénzét visszaszerezze, az őt megkopasztó, a kártya világában igen népszerű úriember nyomába ered, de útja során egyre kellemetlenebb helyzetekbe keveredik, az ilyen-olyan illegálisan működő bűnbarlangok világában. Egyszer azonban összefut egy igen konszolidált gentlemannal, akiről kiderül, hogy az ország három legjobb játékosa között tartják számon. Hősünk természetesen beáll mellé tanoncnak, s innentől kezdve rakétaként ível a karrierje felfelé. Barátokra, s ellenségekre tesz szert, de természetesen legnagyobb ellenlábasa a kártya lesz.

Nem nagyon lehet olyat írni a filmről, ami már eleve ne lenne borítékolható azoknál, akik figyelemmel követik a koreai mozi fejlődését napjainkban. Mivel az ottani filmgyártás igencsak gyerek cipőben jár, és még nem találta meg a saját hangját, ide-oda csapong a szomszédainál sikereket elérő stílusok között. Készítettek már japán drámát (Take Care of my Cat, Ad Lib Night), kínai wuxiát (The Shadowless Sword), történelmi filmet (Musa, Blood Rain), vagy hongkongi gengszterfilmet (A Dirty Carnival), de egyiket sem másolták le egy-az-egyben, teret engedtek saját stílusok kialakításának. Jelen esetben is ez a felállás, a The High Rollers bizony lefedte azt az egytelen stílust, amit talán még nem láttunk tőlük, a gambling moviet. A filmben egy sajátos kártyajátékot játszanak, ami leginkább a pókerre emlékeztet, s nem csak a játék felépítésében, hanem pénzbeli vonzatát tekintve is. Óriási összegek cserélnek gazdát, s legtöbbször nem a szerencse irányítja, hogy ki nyer, hanem a kézügyesség - ki, milyen ügyesen tud trükközni és csalni. A film hőse is gyakorlatilag egy szervezett bűnbanda kulcsembere, aki egymás után fosztja ki a teljesen, vagy kevésbé gyanútlan embereket.

Tehát igazából, mint az A Dirty Carnival esetében is, semmi különöset nem tudok a filmről mondani. Ott vannak a klasszikus koreai értékek, a kivitelezés professzionális minősége, de valahogy az egész üres. Számomra kifejezetten bosszantó volt az elején a hihetetlenül elcsépelt sablonok használata, már-már félbehagytam az egészet, de szerencsére a klisék kikoptak, így nézhető szinten marad a mű. Szintén negatívum volt, hogy igen hosszúra sikeredett, s bár ki volt töltve a játékidő, mégis egy kicsit vontatottnak érzetem. Hiába pörögtek fel a végére az események, hiába javult egyértelműen a színvonal, sajnos már nem tudott segíteni az előző másfél órában elfásult érzékelésemen.

Tehát ismét azzal a faramuci helyzettel állok szemben, hogy objektíve csak dícsérni tudom a filmet, de ha őszinte akarok lenni, s felvállalni saját véleményemet, hát ez a film nagyot bukott nálam és a gyorsan felejthető kategóriában landolt. A csillogó felszín mögött sajnos ezúttal sem lapult semmi említésre méltó.