White Valentine (Hwaiteu ballenta-in) (1999)
Készült: 2007. február 13. kedd, 21:46 | | 
| 
| White Valentine (Hwaiteu ballenta-in) (1999)
iMDB
A film cselekményének fő szála abszolút nem bonyolult, jellegzetes romantikus történet, azonban a nézőt több apró mellékszállal próbálják összezavarni, igen nagy sikerrel. Lehet, hogy csak az angol felirat miatt, de többször is érthetetlen, követhetetlen részek szakítják meg a filmet, illetőleg teljesen hirtelen, az addigiakból egyáltalán nem következő információkat zúdítanak a nézőre. Talán ennek is köszönhető, hogy a szereplők néha furcsán viselkednek, minden valószínűség szerint némi információ elveszik az angol fordításnak “köszönhetően”. A filmről ezen kívül istenigazából semmi különöset nem lehet elmondani, leszámítva a már-már elcsépeltnek ható “szépen fényképezett”, “hangulatos zenével ellátott” stb. technikai jellemzőket, de ezek úgyis a modern koreai filmek 99%-ra igazak.
Továbbá minden valószínűség szerint teljesen értelmetlen is lenne mindezeken filozofálni, hiszen ezt a filmet úgyis mindenki, aki veszi rá a fáradságot, a női főszerepet alakító Jun Ji-Hyun miatt fogja megnézni, akinek ez volt 17 évesen a debütáló filmszerepe. Más kedvcsinálót nem is nagyon lehetne felhozni a megtekintésére, mert attól függetlenül, hogy a film egyáltalán nem rossz, nem is lehetne kiemelkedőnek nevezni, így a romantikus filmek kedvelői ennél azért jóval magasabb színvonalú filmet is találhatnak maguknak. Zárszóként még annyit, hogy a címnek semmi köze a Valentin naphoz (szerencsére).
iMDB
Jung-Min egy fiatal lány, aki kimarad az iskolából, hogy inkább hobbijának és életcéljának, a festészetnek hódoljon, közben pedig a nagyapja könyvkereskedésében segédkezzen. Esténként egy katonának írogat leveleket, jóval idősebbnek tűntetve fel magát a valóságnál, de egy elpuskázott személyes találkozó után felhagy ezzel a “hobbival”. Egy este az ablakában landol egy postagalamb, lábán egy eléggé kétségbeesett hangulatú levéllel, amire Jung-Min némi tanakodás után válaszol és ezután az ismeretlen emberrel levelezésbe is kezd a galamb segítségével. Egy napon pedig festegetés közben találkozik Hyun-jun-nal, a nemrég a városba költözött 30 év körüli férfival, akit többen csak “madáremberként” ismernek, több ok miatt is. Megismerkedésük során pedig kiderül mindkettejük szomorú múltja.
A film cselekményének fő szála abszolút nem bonyolult, jellegzetes romantikus történet, azonban a nézőt több apró mellékszállal próbálják összezavarni, igen nagy sikerrel. Lehet, hogy csak az angol felirat miatt, de többször is érthetetlen, követhetetlen részek szakítják meg a filmet, illetőleg teljesen hirtelen, az addigiakból egyáltalán nem következő információkat zúdítanak a nézőre. Talán ennek is köszönhető, hogy a szereplők néha furcsán viselkednek, minden valószínűség szerint némi információ elveszik az angol fordításnak “köszönhetően”. A filmről ezen kívül istenigazából semmi különöset nem lehet elmondani, leszámítva a már-már elcsépeltnek ható “szépen fényképezett”, “hangulatos zenével ellátott” stb. technikai jellemzőket, de ezek úgyis a modern koreai filmek 99%-ra igazak.
Továbbá minden valószínűség szerint teljesen értelmetlen is lenne mindezeken filozofálni, hiszen ezt a filmet úgyis mindenki, aki veszi rá a fáradságot, a női főszerepet alakító Jun Ji-Hyun miatt fogja megnézni, akinek ez volt 17 évesen a debütáló filmszerepe. Más kedvcsinálót nem is nagyon lehetne felhozni a megtekintésére, mert attól függetlenül, hogy a film egyáltalán nem rossz, nem is lehetne kiemelkedőnek nevezni, így a romantikus filmek kedvelői ennél azért jóval magasabb színvonalú filmet is találhatnak maguknak. Zárszóként még annyit, hogy a címnek semmi köze a Valentin naphoz (szerencsére).
