Az utóbbi időkben virágkorukat élik a képregényekből adaptált filmek nemcsak Ázsia, hanem a világ filmgyártásában is. Amerikában egymás után jönnek ki a különböző szuperemberek kalandjait feldolgozó filmek, a világ másik felén, Japánban pedig a mangák hősei pattannak filmvászonra. Ezt a trendet kezdték el követni Hongkongban (Initial D , Battle of Wits ) és Dél-Koreában is, ahol talán nem találtak már feldolgozható anyagot, vagy csak valami sajátosat akartak belevinni a moziban, de a Dasepo Naughty Girls egy online képregényen alapszik. A film nem is rossz, így egyből e mozik szűkebb táborába sorolható.

A képregény adaptációk egyik sarokköve, hogy mennyire tudják visszaadni az alapul szolgáló füzetecske, ez esetben honlap, hangulatát. Úgy vettem észre, minél jobban sikerül ezt megvalósítani, annál sikeresebb lesz a film. A Dasepo Naughty Girls esetében már a történeten látszik, hogy az alkotók erre törekedtek, hiszen nincs egy szűken értelmezett irányvonal, hanem több, kisebb történet zajlik párhuzamosan, mindegyik végén valamiféle csattanóval. Úgy kell ezt körülbelül elképzelni, mintha Kázmér és Huba, vagy Garfield történeteket pakolnánk egymás mellé, csak persze más-más szereplőkkel, és persze kicsit hosszabb játékidővel.

A Dasepo középiskolát elég furcsa szerzetek látogatják, legyen az tanár, vagy diák. Ezt már a bevezető képsorok is jól példázzák, ahol egy órába nyerhetünk bepillantást, minek keretében a tanár próbálja a koreai patriotizmust elplántálni növendékei agyába, ami sajnos nem igazán sikerül neki. A tanulók sorra megcáfolják érveit, s végül, önmarcangolásba menekülve, a tanár büntetést ró ki saját magára. Egy pálcával el kell őt náspágolni, de persze nem a fiúknak. Miután ez megtörtént, csak úgy mellékesen közli, hogy az egyik tanár nem lesz egy darabig, mivel szifiliszt kapott. Erre az osztály egy emberként pánikba esik, és elmenekül az óráról, nyilván orvoshoz.

Tehát láthatjuk, hogy nem egy könnyed kis vígjátékkal van dolgunk, ez a film bizony elég merész. Végigkövethetjük egy lány szerelmét, akinek egy cuki kis plüssjáték formájában lóg a szegénység a hátán. Igen, a szegénység, aki soha el nem engedi. Emiatt a lány egyetlen barátja egy gengszter lesz, aki viszont szeret matrózruhába öltözni. Aztán ott van küklopsz, az egyszemű, akinek gyönyörű húgáról kiderül, hogy valójában fiú. Persze mint minden iskolában, itt is megvannak a szépségkirálynők, akiket mindenki körülrajong, ám nem tartoznak a legokosabbak közé. Most azonban mindegyikből tanuló-gép válik, miután látogatást tettek az iskola igazgatójánál, akinek ajtaja alól zöld füst gomolyog kifelé.

Hát körülbelül ez az alaphelyzet. Az egyes történetek tele vannak poénokkal, melyek nagy része igen csak abszurd, vagy legalábbis morbid. Egy kicsit talán emlékeztetnek a Funky Forest vicceskedéseire, bár ezek nem annyira elborultak, de nevetés helyett itt is gyakran csak a hajunkat tépjük, annyira fáj. Ezt azonban pozitív értelemben kell érteni, az alkotók pont ezt akarták elérni. Az egész film egyébként rágógumi színekben pompázik, még a koreai filmektől megszokottnál is sokkal rikítóbb minden. Vannak benne kellemes zenés betétek, táncos jelenetek, és egyébként is jó a film ritmusa. A színészek közepesen alakítanak - a gengszterfőnök pedig kifejezetten tetszett - de igazából nincs semmi kivetnivaló a játékukban.

Azt kell mondjam, hogy a koreaiak ismét meglepetéssel szolgáltak, és egy kellemes és eredeti vígjátékkal örvendeztettek meg minket, talán csak a film legvégét nem sikerült jól eltalálni. Bár sokan a Cromitae High-hoz hasonlítják, annál mégis jobban sikerült, s ez nem erőszak-, inkább szexcentrikus, bár inkább csak verbálisan. Aki iskoláslány bugyikra vágyik, az ne erre kereskedjen, ez nem egy szokványos teen sex comedy.