Ázsiafilm

Az Arang legendája egy archaikus népmese, a koreai folklór része. Legújabb misztikus horrorunk e történetet dolgozná fel, ám mai köntösbe bújtatva. Egy szép, fiatal és kedves lány szelleme múltbeli sérelmeiért akarván bosszút állni visszatér a túlvilágról, és igyekszik minden úton-módon halálra rémiszteni az ártatlan, ám semmiképp sem felkészületlen nézőket. A történet gondolom ismerős és a szellemlány kinézetét sem kell különösebben ecsetelnem.

Mára teljesen bizonyossá vált, hogy a koreai filmgyártás, akárcsak az amerikai, nem mer kockáztatatni és csak az egyszer már jól bevált sémákra építkezik. Ez a koncepció tudjuk hová vezetett a tengerentúlon, de remélem ázsiai barátaink nem jutnak erre a sorsra. Az idei termést elnézegetve úgy érzem végleg kikristályosodtak azok a stílusok, történetek és klisék, melyek a dél-koreai filmek többségében megtalálhatóak. Egyrészt ott vannak a romantikus vígjátékok tucatjai (My Sassy Girl, My Tutor Friend, My Boss My Student stb.), aztán a két férfi a világ ellen típusú akciók (Typhoon , City of Violence , Running Wild stb.), illetve a történelmi filmek, amik igazából nem is azok (Untold Scandal, Forbidden Quest , The King and the Clown , Blood Rain ).

A Ringu-klón misztikus horrorok is hasonlóan népszerűek Koreában, hihetetlen mennyiséget gyártanak belőle és bizony e kategóriába tartozik az Arang is. Bár a kicsit hosszúra nyúlt bevezetőmben pont azt akartam ecsetelni, mennyire sablonosok e filmek, azért mégis kicsit érvelnék mellettük is, természetesen jelen filmet figyelembe véve. Bármennyi klisét is zsúfoltak a filmbe, mégis minden porcikáján látszik a hozzáértés és a profizmus. Itt is megtaláljuk a hosszú fekete hajú lányt, az áldozat természetesen kap egy üzenetet valamilyen adathordozón (jelen esetben számítógépen), mielőtt meghalna, a szellemlány látszik a csoportfényképen és nagyon ijesztő, és persze az egész üggyel egy dörzsölt nyomozónő foglalkozik, akinek van egy zöldfülű, hímnemű társa. DE! Mint szinte mindegyik koreai filmben, itt is marha jó a zene. Néhány egészen magasan kvalifikált zenész is elismerően szokott a koreai filmek zenéjéről nyilatkozni, mondván egyszerű, de nagyon szépen komponált. Ez véleményem szerint az Arang esetében is igaz. Szintén általános, hogy a koreai filmek gyönyörűen fényképezettek és marha jó filtereket használnak. E film esetében is gyakran kaptam fel a fejem, sok szép beállítást, képet láttam. Valahogy nem erőszakosan pumpálják az emberbe a látványt, de mégsem lehet mellette szó nélkül elmenni. Végül pedig ott vannak a karakterek, legalábbis a kinézetük. Úgy látszik most Koreában a ’80-as évek retro a menő. Úgy, mint több más filmben, itt is bőrjackoban, illetve ballonkabátban feszítenek a szereplők, ami marha jól áll nekik, stílusos és lazaságot kölcsönöz a karaktereknek.

Mindent összevetve nem tudok haragudni sem a koreai filmgyártásra, sem jelen filmre. Bár tucatfilm, nem unalmas és nem lázítóan bugyuta. Jól meg van írva, össze van rakva (egy hihetetlen dramaturgiai hibától eltekintve), izgalmas, feszült, mint egy jó krimi, néha rémisztő, mint egy jó horror. Még ötlet is van benne. Egyszerűen csak azt nem értem, hogy ennyi energia befektetéssel miért nem törekednek az egyediségre? Talán majd eljön annak is az ideje.