Ázsiafilm

iMDB

Rendező: Xie Jin

(1997, 153 perc, Hong Kong)

 1838-ban a Csing császárság kábítószer ellenes kampányt indított Kína szerte, ami a világ első ilyen jellegű fellépése volt. 1840-ben a brit kereskedők védelmében - akik hatalmas hasznot húztak az ópium kereskedelemből - Anglia megindította az első ópium háborút.

1997-ben, amikor Kína visszanyerte a fennhatóságát Hong Kong fölött, a kínaiak  nemzetközi stábbal komoly kiállítású filmet forgattak azokról az eseményekről, amelyek egykoron a sziget elvesztését okozták.

A történet egy évekkel korábban hajótörést szenvedett, de a britek által megmentett kínai ifjú családjának a  sorsán keresztül mutatja be az eseményeket, aki tolmácsként mindkét fél gondolkodásmódjába betekinthet. Tanúi lehetünk a drogellenes kampány elindulásának, a kínaiak blokádja miatt szenvedő kereskedők nehéz sorsának, megismerjük a brit királyi udvar gondolkodásmódját, míg végül eljutunk a part menti erődök ostromáig, vagyis a tényleges háborús lépésekig.

Az alkotók nem szépítik meg a valóságot. A britek nem gonosz "idegen ördögök", de haszonlesők, akik mit sem törődnek az ópium okozta katasztrófával. A kínai birodalom beleszédült önnön nagyságának hangoztatásába, de a valóságban tisztségviselői korruptak, hadserege visszamaradt a középkorban. Ezen nem segíthet néhány tiszta ember önfeláldozása. Kína a megaláztatáson át jut el a változás kényszeréig.

Nagy létszámú statisztéria, pazar jelmezek, epikus építkezés jellemzi a filmet. Bepillanthatunk egy rég letűnt kor viszonyaiba, szokásaiba, az ópium barlangoktól a kereskedői kaszt életén át két uralkodói család udvarának életébe. Akcióhalmazt ne várjunk, de korrekt történelem szemléletet látványosan tálalva, azt igen. A film fenntartja a figyelmet, mert olyan világba és életformába ad betekintést, ami csak ritkán jut el az európai nézőkhöz. Ma már alig készülnek ilyen jellegű történelmi filmek. A régi hollywoodi nagyokat idézi számomra. (Kleopátra, Spartacus, Ben Hur)