Szívesen nézek történelmi filmeket, ráadásul a fenti alkotás, - a statisztikák szerint, - nem csak a szakmának, hanem a közönségnek is tetszett, ezért várakozással telve ültem le a fotelba.

A film a kínai Henan tartományban, az 1942-ben pusztító éhínség idején játszódik, és több síkon halad.

A fő irányvonal azonban a katasztrófa elől északra menekülő Fan mester, a tehetős földesúr és családja -alkalmazottait is beleértve - életét követi nyomon. A mester azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az úton kamat fejében kölcsön ad belőle a rászorulóknak, jelentős mennyiségű élelmiszertartalékot visz magával, ami egy bombatámadás miatt megsemmisül. Emellett a férfi az úton elveszíti fiát, majd menyét, végül feleségét is. Később - a jobb élet reményében, saját kérésére - élelemért cserébe eladja a lányát. Vele marad azonban újszülött unokája, akit saját testével óv. Eközben, távol a katasztrófától, Csungkingban, az USA nagykövetségén Theodor Harold White (Adrian Brody) az amerikai Time tudósítója diplomatákkal együtt köszönti az új esztendőt és Tajvan első emberétől tudomást szerez a katasztrófáról. Útra kel, hogy riportot készítsen, és a misszionárius Megan atya (Tim Robbins) segítségével eléri a menekülteket. A látottak letaglózzák és visszatérése után minden befolyását latba veti az érdekükben. Döbbenten tapasztalja azonban, hogy az ország vezetőit nem érdeklik a történtek. Csang Kaj-seket leköti a KMT és a Nemzeti Hadsereg közötti ellentét, továbbá a mozgolódó japánok. A 30 milliós tartomány sorsára csak látszólag van ideje. Később, a kormány által kiutalt segély iránt azonban élénk érdeklődést tanúsít. Az amúgy is kevés segély egy részét - a kormányzó korábbi ígéretére hivatkozva - magának óhajtja.

A megrázó történetet kitűnő színészek teszik hitelessé. Engem különösen a Csang Kaj seket alakító (Daoming Chen) játéka nyűgözött le. Élethűen jeleníti meg a politikust, továbbadva azt az erőt, amivel csak azok rendelkeznek, akiknek nincs múltjuk, amit meg kell őrizniük. Ezáltal veszítenivalójuk sincs, így minden erejüket jövőjük felépítésének szentelik. Emiatt érzéketlenek mások gondjaira.

A Li kormányzót alakító (Li Xuejian) is remekelt. Kiválóan formálja meg azt a két tűz között őrlődő, talpig becsületes embert, akin az ostor csattant. Bár a segélyt az ő személyes közbenjárására utalják ki, egy korábbi tréfás ígéretét kihasználva, helyben meg is tizedelik, pedig az egész sem sok.

Guoli Zhang alakítja Fan mestert, a hagyományokhoz ragaszkodó földesurat, aki nem azért különül el a többiektől, mert nem akar velük lenni, hanem, mert különben egyenlővé tenné őseit a béreseivel.

Wang Ziwen játssza Fan mester lányát, akiben egyszerre van jelen a gyermeki naivitás, - a saját fejadagjáról lemondva kényezteti a macskáját, hogy valamit átmentsen a múltjából - és a sokat szenvedett emberek bölcsessége. Tudja, milyen sors vár rá, ha eladják, ennek dacára saját maga kéri, mert így méltósággal szabadulhat meg a szenvedéstől, amit már nem bír tovább elviselni.

Sim atyát, a keresztény lelkészt alakító (Hanyu Zhang) a 2009-es (Feng Sheng) óta nagy kedvencem, és most sem okozott csalódást. Jó volt a néha patetikus, a Mindenhatónak élő és az abban csalódó lelkész szerepében, aki képtelen feldolgozni, hogy a menekültek egymás után halnak éhen.

A kitűnő színészi alakítások, a jól felépített történet és az igényes kidolgozás ellenére a filmből mintha hiányozna valami. Talán szerencsésebb lett volna több eredeti felvételt bejátszani, talán több időt szentelhettek volna a háborúnak, akár a menekülés bemutatásának rovására is. Vagy egyszerűen csak túl propaganda-ízű volt, nem tudom. Az bizonyos, hogy bár jó film, nálam mégis elmaradt a katarzis.

imdb

Előzetes: