Ázsiafilm

Everlasting Regret (Changhen ge) (2005)

2009. november 17. kedd, 00:08 |

Írta: YEZy |

( 0 szavazat )

Ismertetők - Kína

A japán filmesek a helyi irodalomnak hála valósággal dúskálnak a jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb sztorikban, amik valósággal ordítanak azért, hogy mozivászonra kerüljenek. Kínai nyelvterületen ez valahogy bonyolultabban, nehézkesebben működik, az anyaországban a cenzúra, Tajvanon a pénz hiánya, Hongkongban pedig az olcsó, kommersz filmeket ontó stúdiók miatt. Időről időre azonban felbukkannak ígéretes próbálkozások, amikben a kínai kortárs irodalom legnagyobbjainak műveit igyekeznek mozivászonra adaptálni. Sajnos, jóval kevesebb sikerrel, mint Japánban, amire tökéletes példa az Everlasting Regret.

A forrásul szolgáló regény 1995-ben jelent meg, a szerzője pedig a shanghai-i származású írónő, Wang Anyi. A hölgynek egy másik regényéből készült adaptációról már írtunk lapunkon, ez volt a rettenetesre sikeredett Mini. Azzal összehasonlítva ez a Wang leghíresebb művéből készült adaptáció nem is rossz, azonban valószínűleg a legtöbb néző szemében csak a kihagyott lehetőségekről fog szólni.
Az utóbbi néhány évben egyre növekvő mennyiségben készülnek a kínai-hongkongi koprodukcióban leforgatott, nagy költségvetésű, sztárokkal teletűzdelt, sokat ígérő produkciók, amiknek finoman fogalmazva is felemás minőségűek szoktak lenni. A külsőségek terén nincs probléma Stanley Kwan rendezésével sem. Hongkongi szupersztárok, akik némi akcentussal bírkóznak meg a mandarin kiejtéssel, gyönyörű kosztümök, jól megidézett múlt, hangulatos zenék. Mindehhez már csak egy jó forgatókönyvnek kellene társulnia és egy felejthetetlen filmélménnyel lennénk gazdagabbak. Sajnos erről azonban szó sincs.
Hiába a híres és sikeres regény, ha a forgatókönyvíró képtelen jól átültetni a mozivászonra. Ugyan Elmond Yeung több filmben is együttműködött Stanley Kwan-nal, a rendező legjobb darabjainak elkészítésében nem vett részt. Egyértelműen ő a leggyengébb láncszem a gépezetben (még a főszerepet alakító Sammi Cheng is felülmúlja, pedig ha valaki, akkor ő igazán nem illett egy ilyen komoly szerepbe), ugyanis az a helyzet, hogy a néző a regény ismerete nélkül egyszerűen nem érti, mi is zajlik a vásznon. Emberek beszélnek, válnak hirtelen idegessé, kezdenek el ordítani, vagy éppen fegyverrel fenyegetni egymást, az indítékaik, a szándékaik, a motivációik azonban egyáltalán nem jönnek át. A majd’ 2 órás játékidő alatt unottan szemlélhetjük a történetüket, amiből leginkább a látványos hátterek, az érdekes korszakok keltik csak fel az érdeklődést.
A sztori egyébként a szépséges Wang Qiyao életét követi végig, aki diáklányból lesz Miss Shanghai és úgy fest, élete tökéletesen alakul. Azonban a politikai változások igencsak megkeserítik ezt az életet, ami igazán sosem tud kiteljesedni, csak az örök szomorúságban (a regény címe Everlasting Sorrow).
Aki látta a hasonló történetet feldolgozó Jasmine Women-t, vagy a kulturális forradalom idején játszódó The Foliage-t, annak nem lesz ismeretlen sem a környezet, sem pedig a bemutatott emberi sorsok. Maga a rendező sem először nyúl ilyen témához, bár az ennél sokkal jobban sikerült Center Stage-ben megmaradt a 30-as éveknél. Leszámítva a forgatókönyvet, ez a produkció annyiban gyengébb Kwan korábbi remekművénél, amennyivel Sammi Cheng rosszabb színésznő, mint Maggie Cheung. Ugyan a magam részéről bírom Sammi játékát, de csak a kommersz, könnyed filmekben. Komoly történetben egyszerűen nem szabad szerepeltetni, mert nem képes olyan hitelesen játszani, mint amire ezekben a produkciókban szükség van. A rendező helyében egyértelműen Vicki Zhao-t, vagy Rene Liu-t kértem volna fel erre a szerepre, ők minden valószínűség szerint képesek lettek volna megbírkózni Wang Qiyao figurájával. Hiába az elhíresült fejet a falbaverős jelenet, ha nem az érzelmek mélységét, hanem csak meghökkenést és némi zavarodottságot (hát ezt meg miért kellett?) vált ki a nézőből.
Mindettől függetlenül a különféle filmfesztiválokon elég jól szerepelt a produkció, Stanley Kwan a Velencei Filmfesztiválon és a Cinemanila-n is díjat nyert el vele. A HKFA-n már nem díjazták ennyire, a 6 jelölés egyike sem nyert. Talán ez jellemzi legjobban a filmet magát. Érdekes, egy Kína iránt érdeklődőnek megunhatatlan téma, nagy nevekből álló szereposztás (Sammi mellett többek között Tony Leung Ka-Fai, Yumiko Cheng és a mulatságos bajusszal hódító Daniel Wu is feltűnik), de a várt és remélt lenyűgöző hatás elmarad, csak egy középszerű, unalmas drámát kapunk. Talán ha egyszer a könyv is ideér Magyarországra, úgy igazán átélhetjük Wang Qiyao történetét...